petrasovitsanna.com

A Tavares jelentés elfogadásának előestéjén - meggyőződéses Európa- pártiként - rezignáltan várom holnapi igazságtalan és kontraproduktív döntésüket.
Tiltakozom az alapszerződéssel ellentétes eljárás miatt,és kérem Önöket,hogy hazámat,Magyarországot részesítsék a bármely más EU tagországot megillető bánásmódban!

Olyan nemzet tagja vagyok,amely a nyugati kultúrkörhöz tartozva történelme során sok áldozatot hozott Európáért,mindig Közép Európa megkerülhetetlen tényezője volt,-és mindennek tudatában is van.
Egy évtizede hazám nagy várakozással készült az Európai Unióba történő belépésre,az európai nagy családba, melyet egykor az alapító atyák a szabad nemzetek közösségeként megálmodtak.
S bár 1990-ben Magyarország rendkívül előnytelenül tért vissza a globális világgazdaságba,- vagy éppen ezért,- 2004-es EU csatlakozásunkkor a hangulat ismét reménykedő volt.
2010-re az ország a működőképesség határához ért,az államigazgatás romokban hevert,a gazdaság adósságcsapdában vergődött,az oktatás,kultúra és egészségügy lejtőre került,az emberi jogokat súlyosan megsértették. A liberális-szocialista kormány megalázó vereséget
szenvedett.A neoliberális ámokfutás,a szabadrablás véget ért.

Orbán Viktor kormánya 2010-től hatékony intézkedésekkel stabilizálta a gazdaságot,
modernizálta a közigazgatást,s a lakossági áldozatok ellenére sikerült Magyarországon megőrizni a társadalmi békét.
A magyar nép joggal érzi úgy,hogy rengeteget dolgozott és szenvedett ugyan,de a FIDESZ-Kereszténydemokrata kormányzás óta kézzelfogható eredményeket ért el.
Ezért hideg zuhanyként ért minket 2012 januárjában mindaz a méltatlanság,ami az Európai Parlamentben miniszterelnökünket,s így Magyarországot érte.

Az EP képviselők Magyarországról keveset tudtak,azt is rosszul.
Tiszteletlenségükkel egy egész nemzetet sértettek meg.
Végignéztük miniszterelnökünk és Fideszes EP képviselőink hősies helytállását,majd
heteken belül soha nem látott kormánypárti civil szerveződésbe tömörültünk!
Magyar a magyarral még soha ennyire szolidáris nem volt,mint mióta Önök ilyen kitüntető figyelemben részesítenek minket! Szívmelengető érzés az is,hogy az EP-ben egyre több politikai barátunk van!
Figyelem az Önök zaklatott hozzászólásait,és esküszöm,nem tudom miről beszélnek.

Mintha nem is egy nagy bajban lévő közös haza politikusai lennének,akiknek megoldást
kellene találni a gazdasági hanyatlásra,a demográfiai deficitre,a bevándorlási politikájuk által okozott katasztrofális állapotokra,hogy csak néhány problémát említsek.
Ehelyett Önök-időt nem kímélve- szeretett hazámról vitáznak.
Bizonyos bankok,és közműszolgáltatók lobbi tevékenysége érezhetően befolyásolja az Önök megnyilvánulásait,ám ezzel érdemben nem fogják eltántorítani a magyar kormányt az igazságosabb közteherviseléstől. Inkább tűnik úgy,hogy a példa ragadós,és más országok is
tanulmányozzák a magyar megoldásokat.
Másrészt úgy gondolom,hogy Önök,a „régi” tagországok liberálisai,szocialistái ,környezetvédői mára erősen eltávolodtak a klasszikus európai értékektől.
Meglehet,hogy a 21.században ezeket az értékeket a ma még „európai periféria”ként számon tartott országok fogják képviselni:zsidó-keresztény kulturális-etikai gyökerek,a család, a nemzet fontossága. Lehet,hogy egyszer még hálásak lesznek Önök,hogy Európa legalább a kontinens felétől keletre meg tudta őrizni identitását.
Az sajnos ma már közhely,hogy az európai baloldal feladta értékeit,a bankok és transznacionális vállalatok védelmezőjévé vált a munkavállalókkal szemben.
Egyszóval minden területen elhagyott elvek és meggyalázott értékek,kiüresedés és értelem nélküliség.Europa Apostata.Hitehagyott Európa. Ez jön át a televíziós közvetítéseken is.
Hogy akarnak így egy olyan új Európát felépíteni,amely megtalálja méltóságát ebben a gyökeresen átalakuló világban? Hogy fogják így megállítani Európa hanyatlását?
Ilyen kérdésekre kellene közösen megtalálnunk a válaszokat. Mi feltettük magunknak
ezeket a kérdéseket,és fáradhatatlanul dolgozunk rajtuk. Miért nem fogadnak el minket egyenrangú partnernek,hogy egymásnak kölcsönösen át tudjuk adni a tapasztalatainkat?
Holnap Önök megszavazzák a Tavares jelentést,és felállítanak egy Koppenhága Bizottságot,amelynek semmiféle jogalapja nincsen,és ez az egész eljárás ellentétes az alapszerződéssel,- de mi lesz Európával holnapután?
Hisz Önök nem tudnak rá válaszolni. Európa megújulásához minden tagországra szükség van , - kölcsönös tiszteletre és összefogásra. Máskülönben erősebb gazdaságok és civilizációk elsöpörnek minket!Ezt semmiféle rövidtávú profitérdek vagy hedonista magánérdek ne feledtesse el velünk.

Tiltakozom a Magyarország ellen évek óta alkalmazott diszkriminatív módszerek miatt,nemcsak szeretett hazám okán,hanem mert az ilyen,alapszerződéssel ellentétes eljárásmódok alááshatják magát Európát,egyes tagországok kirekesztése,stigmatizálása gyengíti synergiáinkat! Veszélyes folyamatok indulhatnak el. Ne hagyjuk!Szeretünk Európa!

Tisztelettel,

Petrasovits Anna
petrasovits.anna@gmail.com
36 30 65 62 125

Nyílt levél Ana Gomez EP Képviselő Asszonynak
2 2 2012

Tisztelt Asszonyom,

A magyar közszolgálati és magán csatornákon láttam az Önnel készült interjút,az Ön
őszinte felháborodottságát a Magyarországon uralkodó állapotokkal kapcsolatosan,különös tekintettel a zsidóság bármiféle veszélyeztetettségére vonatkozóan.
Az interjúból én egy őszintén aggódó, tisztességes politikus rémületét éreztem.
Ha a dolgok valóban úgy állnának Magyarországon,ahogy az Önt tájékoztató személyek
ezt Önnek lefestették,akkor valóban súlyos okunk lenne az aggodalomra. Én személy szerint is osztanám az Ön aggodalmát,és ezen túlmenően minden erővel küzdenék ellene.
A helyzet azonban nem ez Magyarországon.
Voltak sajnos Magyarországnak ezzel kapcsolatos szégyenteljes és tragikus epizódjai,amikor is zsidó honfitársaink jogfosztásában,egzisztenciális megsemmisítésében,a társadalmi és kulturális életből való kiszorításában maga a magyar állam,annak jogrendszere és elnyomógépezete is részt vett,- és sajnos, ennek volt társadalmi támogatottsága.
Ezért magam is osztom azt a véleményt,hogy nagyon oda kell figyelni minden jelenségre,
amely a hazai zsidóság méltóságának sérelmét, esetleges társadalmi megbélyegezését,netán kirekesztését hozná magával.
Ebben tehát teljes nézetazonosság van közöttünk.
A helyzetet,a létező realitást azonban én másképp érzékelem,pedig nap mint nap itt élek,Budapest központjában,a VII.kerületében,de a vidék viszonyait is napi szinten ismerem.

Én itt a saját lakóhelyemen inkább a pesti zsidó kultúra újjáélesztésére tett,egészen sikeres
kisérleteket látom,amit senki semmilyen módon nem zavar,vagy nehezít.
A vidéki zsidóság, melyet túlnyomórészt szörnyű módon deportáltak és semmisítettek meg az európai haláltáborokban,szintén keresi a múltbéli gyökereit,és ez a folyamat az Orbán kormány hatalomra kerülésével meg is erősödött.

Nem mellékes körülmény,hogy a Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékhely 2002-ben éppen az Orbán kormány idején jött létre,és azóta is kutató és módszertani munkát végez annak érdekében,hogy a felnövekvő nemzedékek pontosan ismerjék a magyar történelemnek ezt a tragikus oldalát is, tudásban és erkölcsi tartásban fel legyenek vértezve a hasonló eszmék ellen. Ebben az erőfeszítésben,a felvilágosításban és a társadalmi konfliktusok kezelésében önkéntes munkával magam is kiveszem a részem.

Engedje meg,hogy még egy figyelemre méltó körülményre felhívjam a figyelmét:a magyar zsidóság a mi országunkban soha nem különült el a magyar társadalom többi részétől,ellenkezőleg,magát mindig is a magyar nemzet integráns részének tekintette!! S a magyarok többsége,- függetlenül,hogy milyen származásúak – hogy zsidó,szláv,német,román,vagy cigány őseik voltak-erről többnyire mindig így gondolkodott, és ma is így gondolkodik..

A magyar történelem hosszabb idejére igaz a békés egymásra hatás,az egymásba fonódás,a vallási és etnikai türelem,mint a gyilkos intolerancia.
.
Így építettük fel a mi Magyarországunkat,ahol rendkívül érzékenyek vagyunk arra,ha sokat szenvedett nemzetünket viszály szításával,hisztériás hullámokkal próbálják meg gyengíteni,
,akár a szélső jobb, akár az ultraliberális oldalról.

A magyar zsidóság többsége részére rendkívül kellemetlen,hogy egy szűk réteg, politikai program híján, felelőtlenül és gátlástalanul, hatalmi játszmák eszközévé szeretné tenni.

S mivel nagyon nem szeretne egy-egy szűk csoport eszközévé válni , ezért ösztönösen tartózkodik a nyugati balliberális körök magyar hazánkat rágalmazó kijelentéseitől. Ösztönösen gyanakszik,ha a zsidókat egy , úgymond „veszélyeztetett” kategóriába sorolják,pl. a cigányokkal és a hajléktalanokkal,akiknek szintén semmi félnivalójuk nincs Magyarországon.

Sajnálom, hogy ezt kell mondanom,de a fehérgalléros bűnözést a zsidó származással sajnálatos és veszélyes módon éppen Önök kapcsolják össze,iszonyatosan nagy károkat okozva ezzel nemcsak a zsidó származásúaknak,és a zsidó kultúrához kötődő magyaroknak, hanem a modern magyar nemzettudatnak, országunk gazdasági teljesítményének, társadalmi békéjének.
Ne tegyék ezt,nagyon szépen kérem Önöket.
Óriási bűn ez egy olyan országgal szemben,amely 45 év elfojtás után,igazán csak 1990-től kezdhette volna meg a nemzeti diskurzust a második világháború traumáiról.

Ebből sajnos nem lett semmi,mert a gazdasági villámháborúként minket ért újabb trauma 1990-től,-- az ország gazdasági térdre kényszerítése,az adósságcsapda , a kulturális identitásunk elleni kihívás,a generációk által nem ismert szociális krízishelyzet,- alapjaiban rengette meg a társadalmi békénket.
Egyedül nemzeti mentalitásunknak köszönhető,hogy egy ilyen mérhetetlenül
cinikusan, becstelenül levezényelt gazdasági-társadalmi változás nem torkollott kontrollálhatatlan folyamatokba.
Ez persze legkevésbé sem jelenti azt,hogy a magyarok „genetikailag alattvalók” lennének,ahogy azt egyes liberális gondolkodók vélik, - sokkal inkább jelenti azt, hogy történelmünket nagyon megszenvedtük, higgadtan és racionálisan,sőt bizonyos sztoicizmussal vagyunk képesek eltűrni nehéz időket.
Ez alól egyetlen kivétel azért van: ha önérzetünkbe taposnak.

Rendkívüli felelőtlenségre vall tehát ,ha egy szűk,a hatalomból kiszavazott fehérgalléros bűnöző védelmében egy EU tagország demokratikus berendezkedését,szellemiségét megkérdőjelezik, a megválasztott kormányt,áttételesen a magyar népet megtámadják. Ez jelenleg több síkon- gazdasági és szellemi,- valamint több színtéren folyik-,nemzetközi sajtó,európai intézményrendszer,nemzetközi pénzügyi intézményrendszer,stb. Az intenzitása egyenesen rendkívüli.
Fölöslegesen. Ez vihar a biliben. A kritikákat meg lehet fogalmazni,gyűlölködés nélkül is.
Sőt,biztos,hogy még inkább odafigyelnénk, mérlegelnénk,megfogadnánk.

Hiszen ilyen méretű törvénykezésbe becsúszhatnak hibák.

Ám a magyarok fölszisszentek a TV képernyője előtt,amikor Orbán Viktor miniszterelnököt náci egyenruhában ábrázolták,vagy amikor Navracsics miniszterelnök- helyettest kisiskolásként próbálta meg kukoricára térdepeltetni egy bizottsági alelnök.

Nos,bármennyire is hihetetlen, mindezek mögött közönséges fehérgalléros csalók és tolvajok,közpénz csalók és közpénz tolvajok! és segítőik pitiáner személyes bosszúhadjárata húzódik meg.
Pedig a közvagyon megkárosítása, banánköztársaságokat leszámítva, a világ minden országában főbenjáró bűn.

És egy ilyen ocsmányságból a magyar zsidók,- bűntelenségük ,hazaszeretetük,és a nehézségekből való osztozásuk okán,ha lehet,nagyon szeretnének kimaradni!
Ennél nagyobb kárt Önök nem is okozhatnának!

Minden egyes Magyarországot ócsárló megnyilvánulásuk 1 %-kal erősíti a radikális jobboldalt. Nem szeretnénk,ha olyan erősre izmosodnának,mint az érett demokráciák néhány nyugati minta országában !
Nagy tehát az Önök felelőssége,amikor a demokrácia védelmében megnyilatkoznak Önök által nem,vagy csak felületesen ismert országról.(Egy-két,vagy akár 15 barát,ugyanabból a véleménykörből.)
Szeretném,ha jobban megismernék ezt a gyönyörű,élhető országot,és az is jó lenne,ha kicsit meg is szeretnék. Ha megismernék, ebben szinte biztos vagyok.

Nekünk is fontos lenne,hogy értelmes diskurzus folyjon, hogy megismerjük a jobbító szándékú kritikáikat,új szempontjaikat,közös hazánk, Európa jövője érdekében.
Az európai értékek elkötelezett híveként,ismeretlenül is szívélyesen üdvözlöm Önt ,
és szeretettel látom bármikor vendégül Magyarországon.
Petrasovits Anna

Gondolatok Fukuyama professzor kapcsán…..3.De miért kell védeni a fehérgalléros bűnözőket?

Mi ez?- teszik fel az emberek a kérdést. Nap-nap után bekapcsolják a TV-t és vagy 8-10 magyar nyelvű,híreket is sugárzó csatornán ugyanazokkal az arcokkal,újságcikkekkel,interjúkkal,nyilatkozatokkal találkoznak,melyekben igaztalan vádakkal,lealacsonyító jelzőkkel illetnek bennünket.

Magyarországon tiltott,önkényuralmi jelképekkel ábrázolják a miniszterelnökünket,kétségbe vonják a magyarok ítélőképességét,értelmi színvonalát,sőt liberális demokrata szájából már azt is hallottuk,hogy mi,magyarok genetikusan alantas emberek vagyunk.

Ki csodálkozhat ezután, ha államtitkárunk érzelmileg is involválódik egy válaszlevélben?
Én nem kívánom megismételni az államtitkár kiválóan megírt levelében leírt érveket.
Én inkább arra szeretném felhívni a figyelmet,hogy mindaz,amit mondanak,vagy tesznek ,milyen társadalomlélektani folyamatokat indítanak el bennünk magyarokban.

A magyarok a róluk érkező dehonesztáló cikkeket csöndes megvetéssel,rezignáltan vették tudomásul. Hiszen a rendszerváltás óta regnáló régi-új álelit,egy igen sok hangszeren játszó
kleptokrácia a hatalomból való kiszavazásakor világosan megüzente,hogy a”demokráciáért”folytatott harcát folytatja,”megvédi a köztársaságot” (ugyan kitől?),ha itthon nem tudja,majd megvédi külföldről(?!).
Nos,ez a hagymázas düh és acsarkodás a hatalom elvesztése,de még inkább az állami és EUs pénzek megcsapolásának megszüntetése miatt,- most januárra bontotta ki förtelmes bogáncsait.
Nem hiszem,hogy van még egy ország,ahol a fehérgalléros politikai bűnözők, az állami és EU pénzeket elcsatornázó kleptokraták ilyen nemzetközi szolidaritást tudtak volna maguknak megszervezni a közpénzlopásra tényleg oly érzékeny nyugati demokráciákban!

SÓLYOM LÁSZLÓ

A hazaszeretet kultúrája

1823. január 22-e az a dátum, amely a Himnusz letisztázott kéziratán szerepel.

Amikor 1989-ben a Kölcsey Társaság kezdeményezte, hogy ez a nap legyen

a magyar kultúra napja, egyszerre kötötte ezt az ünnepet Kölcsey és a Himnusz

nagyon is meghatározott gondolatköréhez, de nyitott egyszersmind tágas gondola-

ti teret az ehhez társítható képzeteknek.

A Himnusz ugyanis nem egyszerűen a magyar irodalom, s így a magyar kultúra

egy kiemelkedő teljesítménye. Annál is sokkal több, mintha keletkezésének korát,

a magyar kultúra akkori állapotát és körülményeit hozzágondolva egy korszak rep-

rezentánsává tesszük. A Himnuszt a magyar nemzet szívébe fogadta, a Himnusz

összeforrott a magyar történelemmel, a magyarság szimbóluma lett. A Himnusz

elválaszthatatlan a hazaszeretettől. A magyar kultúra, a Himnusz és a hazaszeretet

kapcsolata azt is kifejezi, hogy a hazaszeretet is a magyar kultúra része, és hogy

a hazaszeretetnek kultúrája van.

Ezért mondhatjuk, hogy a Himnusz romolhatatlan. Nem lehet vele visszaélni,

mindig tiszta marad. A Himnuszt nem válthatja le semmi, nem helyettesíthető

semmilyen más költeménnyel vagy zeneművel. A Himnusz egyedül és önmagában

teljes, mint ahogyan a piros-fehér-zöld magyar zászló is.

Jól tudjuk, hogy a Himnusz annak idején a modern Magyarország megteremtésé-

nek része volt. Ugyanaz a szellem és igény állt mögötte, amely a többi nagy nemzeti

intézményt életre hívta: a Nemzeti Könyvtárat, a Magyar Tudományos Akadémiát,

a Nemzeti Színházat. Államfői látogatások alkalmával – kül- és belföldön – számtalan-

szor hallottam más nemzetek himnuszait: pattogó indulókat, népies hangvételű dalo-

kat. S mindig boldog vagyok, amikor megszólal az ünnepélyes magyar himnusz. A ma-

gyarok tudják, hogy ennek titka a szöveg és dallam tökéletes egysége.
A Himnusz

alkalmas volt arra, hogy imádságos jellegével egyesítse, és mindenkinek megőrizze

azt, amit korábban a magyarok éreztek, amikor a „Boldogasszony anyánk”-at vagy az

„Erős vár a mi Istenünk”-et énekelték. A Himnusz mindenkit befogadott, és a Him-

nuszt mindenki befogadhatja. Ez az egyesítés, a közös alap az, ami ma is él. Kölcsey

sok-sok csalódása között a hazaszeretetben talált haza, abban nyert megnyugvást.

A Himnusz ezt sűríti össze: ezért lehet mindig megnyugvás és kiindulópont.

A Himnusz 1989 óta alkotmányos védelem alatt áll: hivatalosan is a Magyar

Köztársaság nemzeti jelképe, Magyarország szuverenitásának egyik kifejezője, de

a Himnusz egyszersmind a magyar nemzet ennél szélesebb közösségének is jelké-

pe, minden magyar, az egész nemzet himnusza.

Még mielőtt erről beszélnék, szeretném megosztani az ünneplő közösséggel azt

a gondolatot, hogy a Himnusz bensőséges kapcsolatba hozható a magyar alkot-

mánnyal – vagy ahogy Kölcsey nevezte Országgyűlési naplójában: a szabadság al-

kotványával. Szokás ugyanis, hogy az alkotmányok bevezetései ünnepélyesen szól-

nak az illető ország történelméről, a küzdelmekről, amelyek az alkotmányig

elvezették. Más preambulumok azokat az értékeket sorolják fel, amelyeket az al-

kotmány alatt élő közösség magáénak vall, vagy ezt egy fohászkodással fejezi ki.

Ismeretesek az ezzel kapcsolatos viták, itthon vagy akár az Európai Unió alapdo-

kumentumaival kapcsolatban is. Én azonban úgy érzem, hogy a Himnusz – a teljes

Himnusz, amely végigmegy a magyar nép zivataros századain – tartalmilag és ér-

zelmileg ezt a funkciót látja el. Hiszen mikor máskor van az alkotmányos közös-

ség egy tagjának, aki nem alkotmányértelmező jogász, szüksége a preambulumra?

Akkor, ha az alkotmánnyal megszilárdított közösséget át akarja érezni.

A magyar kultúra napján joggal beszélünk érzelmekről, hazaszeretetről, kö-

zösségünk átérzéséről. A magyar kultúra öröksége, annak szeretete, birtokolása

és közösen folytatni akarása: ez tartja egyben, sőt ez alkotja a magyar nemze-

tet. Elnökségem egyik fő törekvése volt, hogy Európában is megismertessem és

elfogadtassam a határoktól és az állampolgárságtól független kulturális nemzet

fogalmát és élő valóságát.

A magyar nemzet mint kulturális értelemben vett nemzet alapja a magyar nyelv,

s ehhez járul a közös történelem, a közös kultúra más területei és az identitástudat.

Kölcsey is írja a Parainesisben, hogy „haza, nemzet és nyelv, három egymástól vál-

hatatlan dolog”, ahol is a nyelv az első. Leginkább azért kell áldozatra készen lenni.

Az a sír, amelyben Herder annak idején elsüllyedni látta a magyar nemzetet, a nyelv

elvesztésének sírja volt. Ma a magyar nyelvért elsősorban az országhatáron kívül élő

nemzetrészeknek kell naponta áldozatot hozniuk az asszimilációs nyomás ellenében.

Határainkon kívül a magyar anyanyelv használata a nyilvánosságban és az államélet-

ben egyszerre általános emberi jogi kérdés, ugyanakkor a magyar nemzet létkérdése

továbbra is. Itthon pedig különösen érvényes, hogy a nyelv állapota emberi és közös-

ségi létünk minőségének a mutatója. A Magyar Kultúra Napján időszerű fölhívni

a figyelmet arra, hogy a szókincs szűkülésével, a helytelen hangsúllyal és mondatdal-

lammal együtt sok más érték is sorvad. Ezért nemcsak a beszédre igaz, amit Kodály

mondott: „a magyart egyre többen fújják hamisan”.

Nyugtázzuk viszont örömmel, hogy a jobb szótárak – az Akadémiai Kiadónál,

az Osirisnél – már a teljes magyar nyelv szókincsét tartalmazzák; a határon túli

nemzetrészek szavait is. Megnyugtató, hogy az Akadémia kiáll a tudományos két-

nyelvűség mellett. Mert ha az angol nélkül nem is lehet művelni a tudományt,

fenn kell tartani a magyar nyelv készségét arra, hogy minden fogalmat és problé-

mát szabatosan kifejezhessen. S ugyanez a követelmény áll megint csak a határon

túli magyar nyelvre és az ottani kétnyelvűségre, mert e nélkül a magyar nyelv

konyhanyelvvé sorvad, s vele sorvad a magyar kultúra is.

Örömmel láthatjuk azt is, például az internetről tudható, hogy ma nagyon sok

helyütt ünnepelik a magyar kultúra napját a határoktól függetlenül. És ahogy lát-

juk, azok a műsorok nem korlátozódnak az irodalomra. Sőt a legkülönfélébb kö-

zösségek mutatják meg magukat látható kedvvel; s érezhető, hogy ez a nap szá-

mukra nem egy hivatalosan szervezett ünnep. Ma örömmel emlékezhetünk meg

arról, hogy a magyar művészet és tudomány jelen van a világban, és hogy sokféle

változatban, de mégis egységet alkotva él itt, a Kárpát-medencében. S érdemes

a kultúra fogalmának tágasságára gondolnunk: a politikai kultúrára, amely intéz-

ményeket alkot, a mindennapi érintkezés kultúrájára, a műszaki kultúrára, az

anyagi kultúrára vagy arra is, hogyan hoz létre az ember kultúrtájakat. Kölcsey

szűkebb hazájában éppen ma alapították meg a Szatmár-Beregi Natúrparkot,

amely reményt ad arra, hogy az itteni kulturális és természeti értékek egy ideillő,

harmonikus gazdasági fejlődéssel együtt fennmaradnak. És, ünneplő gyüleke-

zet, nem erőltetett, hogy ha egy-egy táj minden szépségét, múltját, lakói küzdel-

meit és alkotásait egyszerre szemléljük, hasonló érzés ébred bennünk, mint ami-

kor a Himnuszt halljuk vagy énekeljük.

A Kölcsey Társaság szintén a magyar kultúrának egy ilyen szép, ebből a tájból

és kultúrájából fakadt termékeny hajtása. Rengeteg emberhez juttatták el Kölcsey mű-

veit – például érettségizőknek útravalóul a Parainesist, óriási munkával támogat-

ták a Kölcsey-emlékhelyek kialakítását Álmosdon, Csekén vagy a határ túloldalán,

Sződemeteren is. S most nemcsak a meghívásért mondok köszönetet, és nemcsak

a már hagyományos megemlékezésért a Magyar Kultúra Napján, hanem főleg ezért

az áldozatos munkáért. Ez a tevékeny hazaszeretet felel meg Kölcsey elképzelésének,

aki azt írta, „sok kívántatik, míg annak tiszta birtokába juthatunk”.

Elhangzott a Magyar Kultúra Napja alkalmából Szatmárcsekén, 2010. január 17-én.

Hazánkban árvizek pusztítanak

2010. május 15-16-i hétvégén ítéletidő tombolt, melynek következtében folyóink megáradtak. Egyszerre alakult ki árhullám a Sajó, Hernád és a Bódva folyókon, ez nehezítette a védekezést. Május 17-éig, hétfőig 2000 embert kellett kitelepíteni otthonából árvízveszély miatt. 19-én már látható volt a lassú apadás, ezért 20-ára, csütörtökre sokan visszatérhettek otthonukba, már csak 876 ember volt ideiglenes szálláshelyen.

Borsodban 170 településen kellett árvízveszéllyel számolni, közel 6000 ember dolgozott a gátakon, csütörtökig 875 ezer homokzsákot töltöttek meg. Kedden, 17-én vészhelyzetet rendelt el a kormány Borsod árvíz sújtotta térségeire, így gyorsabban juthatnak anyagi segítséghez a védekezők.

A megáradt folyók vízgyűjtő területén még a közeljövőben is heves esőzéseket jósolnak a meteorológusok, így akár még rosszabbra is fordulhat a helyzet. Lakóházak, ipari területek, mezőgazdasági területek kerültek víz alá, komoly anyagi gondokat okozva az országnak, és a lakosoknak.

Közben a Dunántúlon is kiléptek medrükből a folyók, a Concó Nagyigmándnál és Ácson, a Cuha-ér a Bakonyban okozott természeti katasztrófát. A Győr-Moson-Sopron megyei Bőny települést a hét elején teljesen elzárta a víz, nem lehetett megközelíteni. Az utcák háromnegyed része víz alatt volt, még az áramot is kikapcsolták a faluban, hogy ne okozzon még nagyobb problémát.

Aztán 18-án, kedden hajnalban a Cuha-ér annyira alámosta az M1 autópályát Nagyszentjánosnál, hogy egész úthosszban leszakadt, így a forgalmat az 1-es autóútra terelték. Komárom és Győr között bedugultak a főutak, melyet nehezített, hogy néhány települést elöntött a víz. Csütörtökön az egyik irányba, majd pénteken a másik irányba is megnyitották az autópályát, így a forgalom csökkent a főútvonalakon.

A viharkárok összege eddig csaknem 6 milliárd forint a MABISZ szerint, ahova május 18-án, kedd délelőttig 11 ezer kárbejelentés érkezett. De ez a szám még biztosan nő, hiszen az eddig víz alatt lévő házakban, ingóságokban keletkezett kárt csak az árvíz levonulta után tudják felmérni.
Péntektől lassú apadásra számítanak az árvízvédelmi szakemberek. Ha nem érkezik vízutánpótlás, megkezdhetik a károk helyreállítását.

Nemcsak hazánkban, hanem egész Európában áradnak a folyók. Lengyelországban az elmúlt 160 év legsúlyosabb áradása pusztít, a kár becslések szerint elérheti a kétmilliárd eurót. Egyelőre nem hirdettek szükségállapotot, mert akkor el kellene halasztani a június 20-ára kiírt elnökválasztást.

Szlovákiában, a Magas-Tátrában néhány helyen, több mint félméteres hó hullott, az 1400 méter tengerszint feletti magasságban folyamatosan havazik. Az alacsonyabban fekvő helyeken pedig sűrűn esik az eső. Az erős szélvihar legalább harminc fát tépett ki a földből.

Kelet- és Közép-Szlovákiában számos helyi patak kilépett medréből, és elárasztotta a mezőgazdasági területeket, pincéket, házakat, utakat.

2010. május 22.

Az összefoglalót készítette az internetes hírek alapján: Hodosi Anikó

Fotó: Szűcs Béla Albert (Ács, Concó)

Zsíros Simon Mária 1963. Február 5-én született Debrecenben. Ebesen, egy hajdúsági kis faluban nőtt fel, és itt is járt iskolába. A tanulmányai befejezése után az MTA Atommag Kutató Intézetének könyvtárában dolgozott. Nagykőrösre ment férjhez, ahol az óta is él és dolgozik. 1983 óta ír verseket, de azok kiadásával sokáig nem foglalkozott. Véletlenszerűen figyelt fel az írásaira a Svájci-Magyar Alterra Kiadó. 2001. nyarától e kiadó jóvoltából a versei rendszeresen megjelentek az interneten. 2004. decemberében adta ki az első önálló verses kötetet „Az érzelmek árnyékában” címmel, melynek nagy sikere lett. 2005. novemberében jött a második verses kötet, mely a „Dal szárnyán szőtt szerelem„ címet kapta. Ez is érdeklődésre talált, és szívesen olvassák fiatalok és idősek egyaránt. Harmadik kötetét 2007. júliusában adta ki, mely a „Szemeden át a csillagok útján” címet viseli, és az érzelmek világába kalauzolja el az olvasókat. Közben elkészítette a Lúdas Matyi folytatását, melyből kiderül, hogy mi történt Döbrögivel a történet végén. Majd 2008-ban megjelent „A Dinó család”. Ez gyerekeknek írt verses mese, melyet szívesen olvasnak az iskolások is.
2005. szeptember 8. óta Magyarország hivatalos Író, Költő és Előadóművészeként tartják számon.

Jó lenne fának lenni

Az ember oly önző tud lenni,

Úgy tud bántani, s úgy tud szeretni.

Szeretnék szomorúfűz lenni,

A folyú partján csendben megpihenni.

Mindenkinek árnyékot adnék,

Szerelmeseknek, ringó ágyat fonnék.

A szellő játszana szomorú ágammal,

S nem bántana senki, csak a vihar.

De jó lenne nem embernek lenni!

A vízparton , csendben megpihenni.

S míg csak állnék boldogságot látnék,

Nem lennék hát ember, csak árnyék.

Ha rám szállna a madár, játszanék vele,

S ő ágaimra otthont építene.

Befogadnám az egész világot,

Úgy állnék ott, mint aki semmi sem látott.

Zsíros-Simon Mária

Szívből köszöntjük az édesanyákat!

József Attila: Mama
Már egy hete csak a mamára
gondolok mindig, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral az ölében,
ment a padlásra, ment serényen.

Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra,
Engem vigyen föl a padlásra.

Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám,
s a ruhák fényesen, suhogón,
keringtek, szálltak a magosba.

Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás o, -
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.

Weiner Leó kamarakiállítás a Holokauszt Dokumentációs Központban

2010. április 17 - 2010. június 16.

Kamarakiállításunkon bemutatjuk a sokszínű Weiner Leót, a magánembert, a zeneszerzőt, a zenepedagógust, a „tanítót”. Az érdeklődők a mester néhány személyes tárgya mellett láthatják Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéjéhez és Arany János Toldi című művéhez írt kísérőzenéjének partitúráját, az előadásokhoz készített díszlettervet és jelmezterveket is. A Weiner tanítványok sorának teljes bemutatására nem vállalkozhatunk, csak néhány név, fénykép kerül bemutatásra a legjelentősebbek közül.

Megnyitója 2010. április 16-án volt
Weiner Leó: Fisz-moll vonósnégyesét a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatói adják elő.
G.Horváth László, Jobbágy Andor, Hargitai Bence, Migróczi Tamás

125 éve született Weiner Leó
(1885. április 16 - 1960. szeptember 13.)

Weiner Leó századunk első felének kimagasló jelentőségű zeneszerzője és zenepedagógusa. Pályakezdése történetileg egybeesett Bartók és Kodály munkásságával, hiszen Weiner csupán három, illetve négy évvel volt fiatalabb náluk. Iskolát és mestert tekintve is közös műhelyben nőtt fel velük; a Zeneakadémián ő is a kiváló zeneszerzés-professzor, Koessler János tanítványának vallhatta magát.
Weiner szinte üstökösként tűnt fel a magyar zeneszerzés egén a század első évtizedében. Korai zenekari művei, mint a Szerenád (1906) és a Farsang (1907) feltűnő érettségről, romantikus színérzékről és fejlett zenei humorról tettek bizonyságot.

A Csongor és Tünde kísérőzenéjét az új magyar zene egyik legköltőibb alkotásaként fogadta a korabeli közönség. Remekbe sikerült korai kamaraműveiben sajátos szintézist teremtett a mendelssohni, schumanni, brahmsi hagyományok és a századforduló magyar zenei stílusa között (két vonósnégyesében, két hegedű-zongora szonátájában). Az időközben előtérbe lépő új magyar zenei stílus – Bartók és Kodály – térhódításának hatására azonban Weiner egyre erősödő alkotói dilemmát élt meg, és egy tonális alapokon álló, konzervatív irányú szemlélet képviselőjévé vált. 1931-től új irányt kezdő alkotásaiban ő is a magyar népzenei források alapján váltott hangot és stílust, főként a hangszeres népzenei források egyéni értelmezésű feldolgozása révén (a Magyar parasztdalok ötrészes zongorasorozata, zenekari divertimentók stb.). E második alkotókorszakának valamennyi opusa a zenei mesterség és tudás remekeiként gazdagítja a magyar zeneszerzés jelenkori történetét.

Weiner Leó pedagógusként még teljesebb, még maradéktalanabb sikereket ért el. Ötvenéves zeneakadémiai tanársága alatt különböző elméleti, gyakorlati tárgyakat oktatott: 1908-tól zeneelméletet, 1913-21-ig zeneszerzést, 1923-24-től kamarazenét tanított, majd az intézet karmester nélküli zenekarának zenei korrepetícióját végezte (1927-28), s élete utolsó évtizedében a vonósnégyesek betanító munkájával tett koronát öt évtizedes tanári kezdeményezéseinek páratlan gazdagságára. Weiner előadó-művészi tanítása a húszas évek végén már minden hangszeres területen gyümölcsözött: külön említést érdemel a fúvósegyüttesek oktatásának eredményessége, amely a korabeli kritikusok szerint a magyar koncertéletben a fúvós előadói gyakorlat általános szintjének emelkedését eredményezte.

Weiner műismerete, a zenei részletek, stílusok analitikus, elmélyült elemzése az interpretáció minden kérdésében egyedülálló művészi látásmóddal és a gyakorlati megoldás konkrét bemutatásával gazdagította a keze alatt felnövő előadóművész-nemzedékeket. Zenei értelmezése főként a bécsi klasszikusok, Mozart, Haydn és Beethoven interpretálásába nyújtott mély betekintést. Tanári működését szinte életének utolsó napjáig folytatta: nyugdíjba vonulását követően lakásán tanította a nemzetközi versenyekre felkészülő, s ott feltűnő sikereket arató ifjú művészeket. Pedagógiai pályájának öt évtizede során a magyar zeneművészet leendő kimagasló előadóművészeit ajándékozta meg a zenei előadás művészetének ismeretével; a nemzetközi zeneélet legnagyobb kiválóságai – karmesterek, hangszeres szólisták, vonósnégyesek és kamaramuzsikusok – egyaránt őt vallják mesterüknek, a zenélés elvi-gyakorlati titkát nekik ajándékozó tanáruknak. A Weiner-növendékek vég nélküli sorából álljon itt néhány név e nagy mester hatásának érzékeltetésére: Solti György, Doráti Antal, a Léner-kvartett, a Bartók kvartett, a Weiner-kvartett, Varga Tibor, Kovács Dénes, Starker János, Kurtág György és a nevét viselő Weiner-Szász Kamarazenekar.

A II. világháború éveiben:

Weiner Leót 1943 januárjában a zsidótörvények értelmében nyugdíjazták . A német megszállást követően 1944 júniusában csillagos házba kellett költöznie. Kormányzói mentességet kapott ugyan, de a nyilas hatalomátvétel után október 20-án elhurcolták, három napos gyaloglást követően ötszázad magával sáncmunkára kényszerítették , három héten keresztül. Kormányzói mentességének köszönhetően visszatérhetett Budapestre, ahol egy svájci „védett” házba költözött. Innen december végén a gettóba vitték, ahol 1945. január 18-án szabadult fel. 1945 szeptemberétől visszahelyezik állásába. Beválasztják a Zeneakadémia igazgatósági tanácsába is

Késői hazatérés

Időszaki kiállítás: 2010. április 17 - 2010. augusztus 15 között

„Az egyetlen enciklopédia, amelyen a teljesség nem számon kérhető, a feledés enciklopédiája. Ami kimaradt belőle, azt elfeledtük. Ha egykoron nyoma volt is, mára befútta a feledés homokja.” Ungvári Tamás

A SZÁMŰZÖTT MŰVÉSZET SOROZAT KONCEPCIÓJA

A XX. századi magyar tudomány és művészet jelentős képviselői alkottak határainkon kívül. Közülük sokan személyes döntésből folytatták pályájukat külföldön, voltak azonban - nem is kevesen -, akik a század húszas-harmincas éveitől kezdve származásuk miatt nem maradhattak Magyarországon. Évtizedek múltán néhányan a magyar kultúra és közgondolkodás részeivé váltak, jelentős és különleges alkotói pályák és művek azonban még mindig ismeretlenek, felfedezésre várnak. A Holokauszt Emlékközpont arra a feladatra vállalkozik, hogy Száműzött művészet című sorozatában ezen művészeket megismerteti a hazai érdeklődőkkel, árnyalva a holokausztról kialakult sematikus képet, személyessé téve a vészkorszakot megelőző időszakról szerzett ismereteinket.

KÉSŐI HAZATÉRÉS

Válogatás Bán Kiss Edit, Mészöly Munkás Béla, Wittmann Zsigmond alkotásaiból

A kiállítás megnyitója: 2010. április 16. 15 óra

A Száműzött művészet sorozat első programja a Késői hazatérés című képzőművészeti kiállítás, melyen bemutatásra kerülnek Bán Kiss Edit, Mészöly Munkás Béla és Wittmann Zsigmond festményei, grafikái és szobrai. Nem meglepő, ha a nagyközönség, sőt a szűk szakma sem ismeri ezeket a neveket, hisz alkotásaik alig fellelhetők itthon, pedig három, rendkívül magas színvonalon dolgozó zsidó származású művészről van szó. Száműzöttek, mert el kellett hagyni hazájukat, mert vagy elfelejtettük őket vagy sohasem ismertük, láthattuk munkáikat. A kiállítás célja annak elősegítése, hogy e művészek elfoglalhassák megérdemelt helyüket a magyar művészettörténetben, alkotásaik és sorsuk elgondolkodtassa a mai kor emberét. E cél elérése érdekében 7o műalkotás és kordokumentum kerül bemutatásra. A kiállitási anyagot francia, német és magyar múzeumok és gyűjtők bocsátják rendelkezésünkre. A kiállítás ideje alatt tematikus tárlatvezetések, múzeumpedagógiai programok segítik az alkotások, alkotóik és a kor sokrétű megismerését.

A MŰVÉSZEKRŐL

Bán Kiss Edit (1905- 1966)

Budapesten született, Düsseldorfban tanult szobrászatot. 1944-ben deportálták Ravensbrückbe, ahol megpróbált öngyilkosságot elkövetni. 1944 decemberétől a Daimler - Benz Művekben dolgoztatták. 1945 áprilisában sikerült megszöknie, pár hónappal később már kiállítás nyílt a lágerről készült rajzaiból Budapesten. Később Marokkóban, Franciaországban és Angliában élt, 1966-ban önkezűleg vetett véget életének. A holokausztra emlékező reliefje az Újpesti zsinagóga falán látható. Alkotásait a Magyar Nemzeti Galéria és Helmuth Bauer német gyűjtő - aki 1992-ben fedezte fel Kiss Edit munkáit a Daimler - Benz gyárban végzett kutatásai során - bocsátja a kiállítás rendelkezésére.

Mészöly Munkás Béla (1889-1942)

Mészöly Munkás Bélát 1918-ban, a Szabadiskola tagjaként, még Nagybányán találjuk, de 1920 tavaszától kezdve, szinte állandóan úton volt. Európai körutazást tett, végül Párizsban telepedett le, a Nemzeti Szalonnak azonban egészen 1938-ig tagja maradt. 1942. október 3-án vesztette életét az auschwitzi haláltáborban. Az alkotásokat franciaországi gyűjtők, a Nagyházi Galéria és aukciósház és a budapesti Zsidó Múzeum nyújtotta kiállításunk rendelkezésére.

Wittmann Zsigmond (1909-1944)

Wittmann Zsigmond 1929-ben beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára, de a rákövetkező évben már Berlinben folytatta tanulmányait. Hitler hatalomra kerülése ellen tiltakozva saját maga által készített antifasiszta plakátokat terjesztett, majd 1933-ban elhagyta Németországot és Párizsba menekült. Rövid időn belül bekerült a „montparnok” színes társaságába, majd önkéntesnek jelentkezett a francia hadseregbe. 1944-ben belehalt a harcok során szerzett sebesülésébe. Kevés munkája maradt fenn, a franciaországi magángyűjtőktől kölcsönzött alkotások mellett, a kiállításra érkezik két, a párizsi Musée d’Art et d’Histoire du Judaïsme tulajdonában lévő festmény is.
Photo © Musée d’Art et d’Histoire du Judaïsme

Szubjektív tárlatvezetések

Szubjektív tárlatvezetéseinken neves személyiségek mutatják be Bán Kiss Edit, Mészöly Munkás Béla és Wittmann Zsigmond alkotásait.

2010. április 18. (vasárnap) 11 óra: Cserba Júlia műkritikus, független kurátor és Csongovai Anna
2010. április 29. (csütörtök) 18 óra: Kőrösi Zoltán író
2010. május 4. (kedd) 17 óra: Szüts Miklós festőművész
2010. május 20. (csütörtök) 17 óra: Kocsis András Sándor, a Kossuth Kiadó elnök-vezérigazgatója
2010. június 3. (csütörtök) 17 óra: Fitz Péter művészettörténész
2010. június 12. (szombat) 11 óra: Csorba László történész
2010. június 22. (kedd) 18 óra: Várszegi Asztrik főapát, Pannonhalmi Bencés Főapátság

A kiállítás létrehozói:

Rendezte: Cserba Júlia, Török Marianna
Kurátor: Cserba Júlia
Munkatárs: Farkas Zsófia
A kiállítás szervezője: Török Marianna
Történész, muzeológus szakértők: dr. Molnár Judit történész főtanácsadó, dr. Helmuth Bauer történész és Vizi Éva
Sajtó és közönségkapcsolat: Török Zsuzsanna
Technikai kivitelező: Steffanits István, ACCESS Bt.
A kiállítás katalógusát szerkesztette: Cserba Júlia
Fotójogok / Crédits photographiques: ©Cserba Aurél (Wittmann Zsigmond), ©Esterházy Marcell (Mészöly Munkás Béla), ©Nicolas Feuillie, Musée d’Art et d’Histoire du Judaïsme (Wittmann Zsigmond: Három breton nő / Trois bretonnes), ©Turchányi Géza (Újpesti Zsinagóga), ©Dr. Helmuth Bauer (Bán Kiss Edit)

Holokauszt - emléknap az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán

Örülök, hogy ezt a napomat szabaddá tudtam tenni, és ellátogattam az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar Hallgatói Önkormányzata és a Jövőképp – Ifjúság Magyarországért Egyesület által szervezett Holokauszt emléknapra.
A legnagyobb meglepetésemre a terem telis-teli volt fiatalokkal, akik végig is hallgatták az előadásokat, sőt a legtöbben délután is aktívan kitartottak.

Dr. Grüll Tibor történész, egyetemi tanár a Pécsi Tudományegyetemről rendkívül érdekfeszítő előadást tartott az antiszemitizmus ókori gyökereiről és mai hajtásairól. Karsai László a Szegedi Tudományegyetem tanára Hitler és a népirtás politikája előadásában többek között új megvilágításba helyezte a roma holokausztot, saját kutatásaira alapozva. Szita Szabolcs professzor, a Budapesti Holokauszt Intézet igazgatója az emlékezés kultúrájáról (vagy éppen annak hiányáról), valamint Izrael Állam alapításának körülményeiről beszélt. Chava Baruch a Yad Vashem Magyar részlegének vezetője a Felelősség-mint emberi választás...elkövetők és embermentők a Vészkorszakban című előadását a tőle megszokott erkölcsi érzékenységgel és pedagógiai szenvedéllyel tartotta meg. Az egyetemistákat ez az előadás érzelmileg is nagyon megérintette.

Nekem nagyon tetszett Verdes Tamás gyógypedagógus, PhD hallgató előadása is a holokauszt és a gyógypedagógia kapcsolatáról, amiben a fogyatékosokkal végzett T4 programból kiindulva, az emberi lét attribútumait szem előtt tartva a sérültek emberi jogairól,a jogfosztottságról, a kirekesztettségről beszélt.

A kerekasztal-beszélgetés, és a workshop program számtalan történeti és erkölcsi kérdést vetett fel, már egy új generáció újszerű hangján, és őszintén szólva, éreztem, hogy szeretem ezeket a gyógypedagógus hallgatókat, akik megértettek valamit Ellie Wiesel mondatából, hogy "Az élet ellentéte nem a halál, hanem a közöny és a hallgatás.” Jó lenne,ha az elhangzott előadások, viták és beszélgetések anyagához hozzá lehetne majd férni, akár a hálón, akár papírformában!

Köszönet és tisztelet mindenkinek,aki kitalálta,előkészítette és megvalósította ezt a nagyobb nyilvánosságot érdemlő emléknapot.

Az egész világot megdöbbentette a lengyel légikatasztrófa

A lengyelek könnyes szemmel, szomorúan fogadták szombaton Lech Kaczynski államfő és más magas rangú lengyel vezetők halálhírét.
A lengyel elnököt és feleségét, a hadsereg főbb vezetőit, a jegybank kormányzóját és más vezetőket szállító TU-154-es repülőgép szombaton zuhant le a szmolenszki repülőtér közelében. A szerencsétlenséget senki sem élte túl, meghalt mind a 88 utas és a 8 fős személyzet is. A küldöttség a katyini szovjet mészárlás helyszínére tartott egy megemlékezésre. A sors különös kegyetlensége, hogy az áldozatok többsége az 1940-es katyni mészárlás özvegyen és árván maradt hozzátartozóiból került ki. A gép a ködben háromszor is megpróbált leszállni, mielőtt nem messze a repülőtértől lezuhant. Az orosz hatóságok szerint a Tu-154-es pilótái nem követték a légiirányítók utasításait, akik más repülőtérre irányították a gépet.

A lengyelek Varsóban sms-ekben hívták egymást össze a Pilsudski térre szombat este fél kilencre, oda, ahol II. János Pál pápa 1979-ben pontifikált misét. "Találkozzunk csendben a Pilsudski téren 20:30-kor. Legyünk együtt, jöjjetek el" - olvasható az üzenetben.

A budapesti lengyel nagykövetségen elsőként a magyar köztársasági elnök nyilvánított részvétet. Sólyom László megemlékező bejegyzést írt a gyászkönyvbe: „Mindaz, amit Kaczynski elnök a magyar - lengyel barátságért tett, túl fogja őt élni”

A külképviselet előtt félárbocra eresztették Lengyelország és az Európai Unió zászlaját, a helyszínre folyamatosan érkeztek a mécseseket és virágokat elhelyező megemlékezők.

A tragédia napján, szombat este a Budán, a Bem József-szobor lábánál több százan megjelentek, hogy tisztelegjenek az oroszországi légikatasztrófa áldozatai, köztük is a lengyel államfő, Lech Kaczynski emléke előtt. Némán hallgatták a Bem térre érkezők Mozart Requimet, egy lengyel zászló és számtalan virág is megjelent a szobor talapzatánál. A megemlékezésen jelen voltak a politikai élet vezető személyiségei is. Elénekelték a lengyel himnuszt, amelyet az áldozatok neveinek felsorolása követett. Közben az emelvényről elhangzott: „most mindannyian lengyelek vagyunk”.

Lengyelországban egyhetes gyászt rendeltek el a tragédia miatt. Varsóban az elnöki rezidencián félárbocra engedték a nemzeti zászlót, az épületnél több száz fős tömeg jelent meg, akik imával, gyertyával és virágokkal gyászolják Kaczynskit. Az elhunyt államfő feladatait a parlament elnöke veszi át, a lengyel kormányszóvivő szerint két és fél hónapon belül elnökválasztást kell tartani, ezért előre hozzák az egyébként ősszel esedékes szavazást.

TÖRTÉNELMI TÉNYEK, ADATOK ÉS ÉRTÉKELÉS

A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁSRÓL

Az 1848-as március 15-i forradalom egyik legnagyobb eredménye a jobbágyfelszabadítás kikényszerítése volt.

Mégis napjainkban, a megemlékezések során alig esik szó róla.

Pedig nagyon is aktuális volna, mert eredményei alapján az egész, a múlt vélt sérelmeitől megszabadulni képtelen, Kárpát- medence közös ünnepe lehetne.

A magyarországi jobbágyfelszabadítás a leghaladóbb,és a legteljeskörübb volt Európában.

Eredményeként, a nagyfokú szellemi és jogi szabadság megvalósulásával egyidejűleg, az egész Kárpát-medencében, tehát a magyarok,a szlovákok, a románok, ahorvátok és más nemzetiségek által lakott területeken egyaránt, létrejöttek az önálló árutermelő paraszti gazdaságok tömegei. Mindezek elősegítették,illetve generálták a XIX. század-végi/ XX. század eleji igen jelentős gazdasági fejlődést, különösen az ipar, a közlekedés területén, valamint a szellemi élet, a kultúra fellendülését, és ezáltal megalapozták a teljes térség mai európai felzárkózását. Büszkék lehetünk rá!

Amiről megemlékezünk. A történelmi háttér.

A XIX. században gróf Széchenyi István kezdeményezéseivel, úttörő munkáival (Hitel, Világ, Stádium) indult el a történelmi Magyarország területén a jobbágyfelszabadítás.

Az 1830-1844 közötti országgyűléseken több részmegoldás is született, ám a teljes rendezés elmaradt.

Nagy várakozás előzte meg a 1847.november 12 -én ,az V. Ferdinánd király által magyarul megnyitott országgyűlést. Akkora már az Alsótáblán- Kossuth Lajos vezetésével, illetve a Felsőtáblán gróf Batthyány Lajos vezetésével megszerveződött, és megerősödött a radikális változásokat akaró ellenzék.

Az európai forradalmi hullám felgyorsította a törvények elfogadását.

Az 1848. február 22-24-i párizsi forradalom hírére Kossuthnak sikerült az Alsótáblán egy feliratot elfogadtatni, amely az összes követelést tartalmazta.

Ezt, az addig dönteni képtelen Felsőtábla a március 13-i győztes bécsi forradalom hírére szintén elfogadta, és a feliratot egy száztagú küldöttség vitte Pozsonyból Bécsbe és nyújtotta át a királynak.

Az udvar még mindig meglévő elutasítási szándékát pedig a Pesten március 15-én kitört forradalom miatti rémület változtatta meg. Engedélyeztetett, és megindulhatott a törvényalkotás.

Óriási riadalmat keltett, az is amikor elterjedt, hogy Petőfi negyvenezer paraszttal áll Rákoson.

A pesti forradalom hatására március 18-án az országgyűlés mindkét táblája kimondta a jobbágyfelszabadítást. Batthyány pedig, az igen feszült közhangulat csillapítására, az uralkodó jóváhagyását meg sem várva, március 23-án körlevélben tájékoztatta erről a megyéket.

Március 28-án az udvar még változtatni akart, de visszautasították.

Végül V. Ferdinánd király április 7-én alá írta a jobbágyfelszabadítás alapvető törvényeit.

Az „áprilisi törvények” névvel nevezett teljes törvénycsomag szentesítésére és kihirdetésére, a király jelenlétében 1848.április 11-én került sor Pozsonyban.

A jobbágyfelszabadítás törvényei:

A IX. és X. törvénycikkek a kötelező örökváltságról rendelkeztek, eltörölték az úrbéri terheket, a dézsmát, a robotot, a pénzjáradékot. A volt jobbágyok az általuk használt föld tulajdonosává váltak. (Ezt véglegesen, benne a földesurak kárpótlását is, az 1853. évi Úrbéri pátens rendezte.)

A XIII. törvénycikk rögzítette, hogy megszűnik a papi tized, mivel arról az egyházi rend lemondott.

A VIII. törvénycikk kimondta az általános közteherviselést. Megszűnt a nemesek azon kiváltsága, hogy a közterhek alól mentesültek.

A IX. törvénycikk 4.§, illetve a XI. törvénycikk megszüntette a nemesi ítélkezést, az úriszéket.

A volt jobbágyok egy része, akik az előírt vagyoni feltételeknek megfeleltek, választójogot (V. törvénycikk), és nemzetőri jogképességet ( XII. törvénycikk ) kapott.

Erdélyben a május 29-én összeült összeült utolsó rendi országgyűlés június 6-án fogadta el a jobbágyfelszabadítás törvényeit, amely lényegében azonos volt az u.n. áprilisi törvények előírásaival.

A jobbágyfelszabadítás eredményei:

Őszességében a jobbágyfelszabadítás a lakosság 70 - 80%-át érintette, és a mezőgazdasági terület 41 %-a került ingyenesen a volt jobbágyok tulajdonába.

A Kárpát -medence gazdasági-társadalmi berendezkedése alapjaiban megváltozott.

Számszerűen:

656.251 család vált 10.254.100 hold föld tulajdonosává.,1.429.779 család lett beltelek tulajdonosa.

2.203.307 család szabadult meg az évi 36.779.079 nap ingyen robottól, és 1.054. 033 forint füstpénz fizetése alól, továbbá

656.251 családnak szűnt meg a termésük jelentős része átadását előíró dézsma kötelezettsége. 1.538.096 család lett a nemességgel egyenrangú az igazságszolgáltatás előtt, és

328.102 család egy tagja szerzett nemzetőri jogképességet.

(Varga János akadémikus adatai. Lásd: emléktábla az FVM épületén.)

A törvények a jobbágyok között nemzetiségre, illetve vallásra nézve semmiféle megkülönböztetést nem tartalmaztak!

Összegzés:

Elmondható: A kor szavára, a túlnyomórészt magyar nemzetiségű nemesség, önmagát, mint politikai osztályt felszámolva, az állam egyenjogú polgárává tette, termőföld-, legelő-, lakótelek és erdőtulajdonhoz juttatta a magyar, továbbá a román, szlovák, szerb, német, horvát, ruszin és más nemzetiségű jobbágyságot egyaránt.

Nem árt erre napjainkban is emlékezni és emlékeztetni!

A magyarság alapvető érdeke, hogy az 1848. március 15 –i forradalom és az ezt követő 1848/49-es szabadságharc dicső eseményeinek rendszeres felelevenítése mellett, az általuk elért eredményeket, a minden Kárpát-medencei nemzet és nemzetiség számára máigható társadalmi, gazdasági sikereket is számon tartsa, és ezt másokban is tudatosítsa.

Ezek ugyanis azok a történelmi momentumok, amelyek nem elválasztanak, hanem összekötnek.

Az ilyenekre pedig nagy szükség van, mert a Kárpát-medence népei közös jövőre vannak ítélve!

Ez a jobbágyfelszabadítás mának szóló üzenete.

Dr.Tunyogi András

MAÉT főtitkár

KÖLTÉSZET NAPJA

1964 óta József Attila születésnapján, április 11-én ünnepeljük a KÖLTÉSZET NAPJÁt. Ebből az alkalomból minden évben irodalmi előadóestekkel, könyvbemutatókkal, költőtalálkozókkal és -versenyekkel tisztelgünk a magyar líra előtt.

Életrajza:

Apja Josifu Aron (1871-1937) szappanfőző munkás, anyja Pőcze Borbála (1875-1919) mosónő. József Attila hatodik gyermekként született, ekkor azonban már csak két nénje, Jolán és Eta élt. Apja 1908-ban elhagyta családját. A kisfiút a Gyermekvédő Liga 1910-ben parasztcsaládhoz adta nevelésre Öcsödre; 1912-ben tért vissza Budapestre. A Ferencvárosban szegény proletársorban éltek. Édesanyja rákban halt meg, ezután fia egész életét végigkíséri a fájdalom. Jolán férje, Makai Ödön lett az alig 14 éves fiú gyámja. 1920-ban Makóra került gimnáziumba, nyaranta munkát vállalt. 1922-ben öngyilkosságot kísérelt meg. Megismerkedik Juhász Gyulával, az ő segítségével és előszavával jelent meg első verskötete (Szépség koldusa).

1923-ban a Nyugat is közölte verseit. 1924-ben a szegedi egyetem magyar-francia szakára iratkozott be, innen azonban Tiszta szívvel című verséért eltanácsolták. A költő ősszel a bécsi egyetemen hallgatott előadásokat; megismerkedett Németh Andorral, Kassák Lajossal, Hatvany Lajossal, Lukács Györggyel. 1926-27-ben Párizsban a Sorbonne előadásait hallgatta; tagja lett az anarchista-kommunista szövetségnek. 1927-ben hazatért Budapestre. 1928-ban kötött barátságot Illyés Gyulával. Rövid ideig a pesti egyetemre is járt. Kosztolányi Dezső segítő barátságát is élvezhette.

1928-tól szerelem fűzte a jómódú polgárcsaládból való Vágó Mártához, ám a lány hosszú angliai tanulmányútja eltávolította őket egymástól. 1930-ban belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába. Élettársával, Szántó Judittal nagy szegénységben éltek, Judit kétkezi munkával keresett jövedelméből. 1932-ben Illyés Gyulával és Szimonidész Lajossal röpiratot írt a halálbüntetés ellen, szerkesztette a féllegális Valóság című folyóiratot. Hatvany Lajos, később Hatvany Bertalan támogatta.

1931-ben a moszkvai Sarló és Kalapács szociálfasisztának bélyegezte; 1934-ben a moszkvai írókongresszusra nem hívták meg, "kihagyták" a kommunista mozgalomból, szociáldemokrata és liberális körökkel talált kapcsolatot, és antifasiszta egységfronttörekvéseket képviselt. 1935-ben pszichoanalitikus kezelője, Gyömrői Edit iránt támadt benne tragikus szerelem. 1936-ban végleg különvált Szántó Judittól, felújult kapcsolata Vágó Mártával. A Szép Szó egyik szerkesztője lett. A Baumgarten-alapítványból segélyt, majd jutalmat kapott (1935, 1936). Nagyon fáj (1936) c. kötete sem hozta meg a várt elismerést. 1937 tavaszán szerelmes lett Kozmutza Flórába. Még az év nyarán a Siesta szanatóriumba került; nov. 4-én nénjei vették magukhoz szárszói panziójukba. Dec. 3-án a szárszói állomáson tehervonat kerekei alá vetette magát.

1938-ban posztumusz Baumgarten-díjat kapott. Méltó elismerése is ekkor kezdődött. 1948-ban életművét Kossuth-díjjal tüntették ki. (forrás: Új Magyar Irodalmi Lexikon 2.)

A DUNÁNÁL
1

A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
Alig hallottam, sorsomba merülten,
hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.
Mintha szivemből folyt volna tova,
zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.

Mint az izmok, ha dolgozik az ember,
reszel, kalapál, vályogot vet, ás,
úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el
minden hullám és minden mozdulás.
S mint édesanyám, ringatott, mesélt
s mosta a város minden szennyesét.

És elkezdett az eső cseperészni,
de mintha mindegy volna, el is állt.
És mégis, mint aki barlangból nézi
a hosszú esőt - néztem a határt:
egykedvü, örök eső módra hullt,
szintelenül, mi tarka volt, a mult.

A Duna csak folyt. És mint a termékeny,
másra gondoló anyának ölén
a kisgyermek, úgy játszadoztak szépen
és nevetgéltek a habok felém.
Az idő árján úgy remegtek ők,
mint sírköves, dülöngő temetők.

Én úgy vagyok, hogy márszáz ezer éve
nézem, amit meglátok hirtelen.
Egy pillanat s kész az idő egésze,
mit száz ezer ős szemlélget velem.

Látom, mit ők nem láttak, mert kapáltak,
öltek, öleltek, tették, ami kell.
S ők látják azt, az anyagba leszálltak,
mit én nem látok, ha vallani kell.

Tudunk egymásról, mint öröm és bánat.
Enyém a mult és övék a jelen.
Verset irunk - ők fogják ceruzámat
s én érzem őket és emlékezem.

Anyám kún volt, az apám félig székely,
félig román, vagy tán egészen az.
Anyám szájából édes volt az étel,
apám szájából szép volt az igaz.
Mikor mozdulok, ők ölelik egymást.
Elszomorodom néha emiatt -
ez az elmulás. Ebből vagyok. „Meglásd,
ha majd nem leszünk!...” - megszólítanak.

Megszólítanak, mert ők én vagyok már;
gyenge létemre így vagyok erős,
ki emlékszem, hogy több vagyok a soknál,
mert az őssejtig vagyok minden ős -
az Ős vagyok, mely sokasodni foszlik:
apám- s anyámmá válok boldogon,
s apám, anyám maga is ketté oszlik
s én lelkes Eggyé így szaporodom!

A világ vagyok - minden, ami volt, van:
a sok nemzedék, mely egymásra tör.
A honfoglalók győznek velem holtan
s a meghódoltak kínja meggyötör.
Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa -
török, tatár, tót, román kavarog
e szívben, mely e multnak már adósa
szelíd jövővel - mai magyarok!

... Én dolgozni akarok. Elegendő
harc, hogy a multat be kell vallani.
A Dunának, mely mult, jelen s jövendő,
egymást ölelik lágy hullámai.
A harcot, amelyet őseink vivtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés.

1936. június

Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok!

dr. Petrasovits Anna

1848. március 15.

Ezen a napon a magyar szabadságharc kezdetét ünnepeljük. Március 15-e jelképpé vált, nemzetünk szabadságszeretetét, szabadság utáni vágyát fejezi ki.

Az 1848 március 15-én kitört forradalom és szabadságharc nem volt előzmény nélküli. Abban az időben a Magyar Királyság és az Osztrák Császárság együttesen alkotta az Osztrák- Magyar Monarchiát. Közös uralkodója volt a két országnak, aki a Habsburg-házból került ki. Bár volt magyar Országgyűlés, ennek nyelve először a latin, majd a német lett. A magyar rendek törekedtek az önállóságra, próbáltak engedményeket elérni az uralkodónál, kevés sikerrel. Egymásba értek a háborúk, amit a magyar társadalom minden rétege megszenvedett. Az uralkodók is érezték ennek a helyzetnek a visszáságait, ezért engedményeket tettek: Mária Terézia bevezette a Ratio Educationis-t, (az oktatás rendszere), ami egységesítette a középfokú oktatást, így minden 7-13 éves gyermeknek iskolába kellett járnia. II. József - akit a magyarok "kalapos királynak hívtak", mert nem koronáztatta magyar királlyá magát -, könnyített a jobbágyok helyzetén, csökkentette adóterheiket.

1789-ben kitört a francia forradalom, ennek eszméje hatással volt a magyar értelmiségre is, egyre erősebbé vált az uralkodó iránti gyűlölet. Ezt növelte, hogy a háborúk miatt II. József a magyar nemességet is meg akarta adóztatni, így már a király trónfosztásáról is tárgyaltak a magyar nemesek. Amikor Franciaország hadat üzent a Habsburg Birodalomnak, az akkori király, I. Ferenc hadisegély nyújtására kötelezte a magyarokat, embert és pénzt követelt. 1805-ben a háború elérte hazánk területét, a franciák átlépték a határt. Napóleon 1809 májusában felszólította a magyar nemességet, hogy szakadjanak el a Habsburg Háztól és támogassák Franciaországot. Ezt a nemesek nem tették meg, mivel féltek attól, hogy elveszítik kiváltságaikat.

1815-ben Waterloo-nál Napóleon vereséget szenvedett, ezzel véget ért a háború, ezzel a magyar termékek iránti kereslet is csökkent, a pénz is értékét vesztette.
1825-ben összeült az Országgyűlés, ahol a magyar nyelv használatának ügye volt a központi kérdés. Ekkor született döntés a Magyar Tudományos Akadémia felállításáról, amihez gróf Széchenyi István egy éves jövedelmét ajánlotta fel. 1830-ban jelent meg Széchenyi Hitel című műve, amiben Magyarország gazdasági és társadalmi átalakulásának programját fogalmazta meg.

1832-ben Kossuth Lajos megjelentette az Országgyűlési Tudósítások című lapot, amelyből értesülhetett az ország népe a tanácstermekben folyó vitákról. Az egyre erősödő reformmozgalmat az uralkodó -ekkor már V. Ferdinánd - és környezete nem nézte jó szemmel, ezért sok magyar vezetőt börtönbe záratott.
A reformmozgalom erősödését azonban nem tudta megakadályozni. 1847 nyarán megalakult az ellenzéki Párt, aminek elnöke gróf Batthyány Lajos lett. Programjukat az ellenzéki nyilatkozatot, Deák Ferenc fogalmazta meg. Követelték a Parlamentnek felelős magyar kormány létrehozását, a sajtószabadságot, az egyesülési és gyülekezési szabadságot, Erdély Magyarországhoz csatolását, a közteherviselés bevezetését, a törvény előtti egyenlőség bevezetését valamint, hogy a nép is képviseltethesse magát a törvényhozásban és a helyhatósági választásokon. AZ Ellenzéki Nyilatkozat a márciusi forradalom programjává vált.
Franciaországban 1848 februárjában, Bécsben 1848 március 13.-án kitört a forradalom.

A bécsi forradalom híre ösztönző hatással volt a magyar radikális ifjakra is. 15.-én a Pilvax Kör tagjai, élükön Petőfi Sándorral, Jókai Mórral és Vasvári Pállal elhatározták, hogy maguk szereznek érvényt a sajtószabadságnak. Alig néhányan indultak el Landerer Lajos és Heckenast Gusztáv nyomdájához, ahol cenzúra nélkül kinyomtatták az Irinyi József által megfogalmazott 12 pontot, valamint Petőfi lelkesítő költeményét a Nemzeti Dal-t. Délután naggyűlést hirdettek a Nemzeti Múzeum elé, ahol már több tízezer ember jelent meg. Itt felolvasták a 12 pontot és Petőfi is elszavalta költeményét. Ezután a Várba vonultak, hogy a Helytartótanáccsal elfogadtassák követeléseiket. Ez teljes mértékben sikerült, így vér nélkül győzött a forradalom. Az összegyűlt tömeg követelésére Táncsics Mihályt is szabadon bocsátották.

Raj Tamás halálára

(1940–2010)

Hosszan tartó betegség után, 70 éves korában meghalt Raj Tamás nyugalmazott főrabbi, vallásﬁlozófus és történész, tanszékvezető professzor, újságíró és könyvkiadó. Raj Tamást ma 13 órakor helyezik végső nyugalomra a Kozma utcai zsidó temetőben.

Raj Tamásból hiányzott az a tulajdonság, ami a szépen felfelé ívelő karrierek nélkülözhetetlen kelléke: a megalkuvásra való hajlam. A Kádár-korszakban a hatósági zaklatásokat, a meghurcoltatást is vállalta, hogy őrizze és továbbadja a felejtésre ítélt zsidó kultúrát, a vallási hagyományokat.

A szocializmus évtizedei kényszerű ingázással teltek a „tűrt” és a „tiltott” kategória között, a rendszerváltás lendülete aztán a parlamentbe vitte. Az SZDSZ országgyűlési képviselője lett egy olyan időszakban, amikor még eufo rikus örömet okozott, hogy az egypártrendszer helyét átveszi a demokrácia. 1994-ben elérkezettnek látta az időt, hogy szakítson a pártpolitikával. Utána – már amennyire a betegsége engedte – a kultúrának és a tudománynak szentelte az életét.

A szélesebb értelemben vett politikának azonban sosem fordított hátat. A maga eszközeivel, könyvek és cikkek sokaságával, előadásokkal, nyilvános szereplésekkel vette fel a küzdelmet az antiszemitizmussal, rengeteget tett azért, hogy közelebb hozza egymáshoz a magyar zsidókat és a nem zsidó magyarokat. „Nem azt mondom, hogy a tudás ellenszer lehet, csak annyit mondok, hogy a műveltség részben megakadályozza az embert, hogy könynyen belehulljon, beleszédüljön a gyűlöletkeltők karmaiba”, állapította meg egy vele készült interjúban.

Népszabadság, 2010. március 10. Cz. G.

A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja

2000. június 13-án a Magyar Köztársaság Országgyűlése határozatot hozott a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjáról.

1947. február 25-én tartóztatták le jogellenesen a megszálló szovjet katonai hatóságok Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát. Előzetes letrartóztatása után a Szovjetunióba hurcolták, ahol 25 év szabadságvesztésre ítélték. GULAG munkatáborokat megjárva 1955-ben térhetett haza, de szabadlábra csak fél évvel később engedték. Politikai szerepvállalása 1959-ben, halálával ért véget. Nem bírta tovább a meghurcoltatást és a megpróbáltatást, 51 éves korában meghalt.

Sorsa példaként állt azok előtt, akiket ma a kommunizmus áldozatatiként tartunk számon.

Hajtsunk fejet az ő tiszteletükre.

Fotó: Kovács Béla szobra, melyet 2002-ben állítottak a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján, február 25-én

ENSZ Holokauszt emléknap

Az ENSZ-közgyűlés 2005. november 1-jén nyilvánította a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapjává január 27-ét. Az egyhangúlag elfogadott határozat hangsúlyozza "az emlékezés és a tanítás kötelességét", hogy a jövő nemzedékei megismerjék a hatmillió, túlnyomórészt zsidó áldozatot követelő náci tömeggyilkosságok történetét.

Budapesten 2004 óta működik a Holokauszt Emlékközpont, amelynek udvarán, az épületet körülölelő 8 méter magas fal belső oldalán állítottak emléket a mintegy hatszázezer magyarországi áldozatnak, itt állították fel 2007-ben az Elveszett Közösségek Tornyát is.

Ezen az üvegtornyon 1441 település neve olvasható, azoké a helységeké, ahol az 1944-ben hatósági erőszakkal véghezvitt deportálások miatt ma nincs zsidó közösség. A központ állandó kiállítása a magyar zsidók és a romák szenvedéseit, üldöztetését és legyilkolását eleveníti fel.

Ezen a napon az ország számos településén szerveznek megemlékezéseket.

A Magyar Kultúra Napja

A Magyar Kultúra Napját 1989 óta ünnpeljük meg január 22-én, annak tiszteletére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Csekén a Himnusz kéziratát.

Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket.

KÖLCSEY FERENC

/1790-1838/

Vidéki földbirtokos, jogász, a reformkor harcos képviselője, költő és szónok. Bal szemét himlőben fiatalon elveszítette, emiatt félszeg és visszahúzódó volt. Kazinczyval és körével személyesen és levélben kapcsolatot keresett, meleg barátságot csak Szemere Pállal, s később Wesselényivel kötött. Többször megfordult a fővárosban, de többnyire csekei birtokán élt, önmagát művelte és csöndes melankóliába süppedt. Időnként aktívan részt vett az irodalmi közéletben, így a Tudományos Akadémia első közgyűlésén, az Élet és Literatúra szerkesztésében. 1827-től a megyei közéletben is szerepet vállal, szatmári aljegyző, majd főjegyző, 1832-35 közt Szatmár megye követe a pozsonyi országgyűlésen, ahol szabadelvű szónoklataival felvillanyozza az ifjúságot, a megye azonban mint „veszedelmes népfelszabadítót” idő előtt visszahívta, reformeszméit nem vállalta. Mint jogász négy fontos perben vállalta a védő szerepét /Wesselényi, Kossuth, Lovassy, Balogh/, a siker reménye nélkül / hiszen mai szóhasználattal élve koncepciós perek voltak/, de példamutatóan. Családi huzavona is bántotta, Berzsenyi sértődöttsége is, akit pedig bírálatával nem lenyomni, hanem buzdítani akart; mindenekfelett a haza kilátástalan sorsa tette búskomorrá. Ez nyilatkozik meg hazafias költészetében, amelynek legfényesebb darabja, a Himnusz, minden magyar fohásza.

2010 Erkel és Mahler-Emlékév

Egy magyar és egy magyar kötődésű zeneszerzőre

emlékezünk 2010-ben. 200 éve, 1810. november 7-én született Erkel Ferenc, valamint 150 éve, 1860. július 7-én Gustav Mahler. Mindketten világhírű komponisták voltak, de nemcsak Magyarország, hanem az Operaház is összköti őket. Erkel volt az első zeneigazgatója, halála után Gustav Mahler váltotta igazgatóként és karnagyként is.

Azonban egy kerek évfordulón nem elegendő, főleg, ha a Himnusz megzenésítőjéről, a magyar operajátszás alapjainak megteremtőjéről, a Filharmóniai Társaság megalapítójáról van szó. Ahogy nem elegendő az sem, hogy az 1888-ban Budapestre érkezett Gustav Mahlerre, mint az Operaház karnagyára és igazgatójára, a dalszínház első aranykorának megteremtőjére csupán hatalmas szimfóniáinak előadásaival emlékezzünk.

A 2010-es kettős ünnepi évad jó alkalom lesz arra, hogy a két komponista munkásságát művészeti fesztiválokkal, ünnepi hangversenyekkel és operaelőadásokkal, tudományos konferenciákkal, nemzetközi kulturális műhelytanácskozással, valamint közművelődési programokkal és kiállításokkal idézzük fel. Ráadásul ezen megemlékezések jól illeszthetők a 2006-os Bartók, a 2007-es Kodály, a 2009-es Haydn-év programsorozatba, s mindennek méltó koronázása lesz a világszerte celebrálható 2011-es Liszt év programja.

Az Erkel-évben fontosak lesznek a részben általa alapított és a fővárosban található országos művészeti intézmények, mint a Magyar Állami Operaház, a Zeneakadémia és a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara, valamint előkelő helyet kap szülővárosa, Gyula is, ahol nemcsak a természetes civil társadalmi háttér van jelen az Erkel Társaság jóvoltából, hanem a professzionális kulturális intézmények is: elsősorban a Gyulai Várszínház és az Erkel Emlékmúzeum.

ADVENT

Az advent a keresztény kultúrkörben a karácsonyt (pontosabban december 25-ét) megelőző negyedik vasárnaptól számított időszak. Adventtel veszi kezdetét az egyházi év.

Az advent jelképe az adventi koszorú, a katolikus liturgiának megfelelő adventi koszorú, három lila és egy rózsaszín gyertyával
Adventkor a 19. század óta szokás koszorút készíteni. Az adventi koszorú ősét 1840-ben Johann H. Wichern német evangélikus lelkész készítette el: egy felfüggesztett szekérkeréken 23 gyertyát helyezett el, mely

ek közül december elsejétől karácsonyig minden nap eggyel többet gyújtott meg.

Ma az adventi koszorú általában fenyőágból készített kör alakú koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek. A gyertyák színe katolikusoknál rózsaszín és lila.
A gyertyákat vasárnaponként gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor.
Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: hit, remény, szeretet és öröm. Advent harmadik vasárnapja az "örömvasárnap", - ez a rózsaszín gyertya, - ami a böjtbe egy kis vidámságot hoz, jelzi, hogy közel van Krisztus eljövetele, azaz a Karácsony.

A gyertyák a katolikus szimbolika szerint egy-egy személyre (vagy közösségre) is utalnak:
Ádám és Éva (hit) – mint akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást;
zsidó nép (remény) – akinek megígérte, hogy közülük származik a Messiás;
Keresztelő Szent János (szeretet)– aki hirdette Jézus eljövetelét, és készítette az utat az emberek szívéhez;
Szűz Mária (öröm) – aki megszülte a Fiút

A gyertyák színei nem csak személyt szimbolizálnak:
Advent első vasárnapja
Időpontja évről évre változik, Szent András napjához (november 30.) legközelebb eső vasárnapon ünnepeljük. Színe a lila: a templomi terítő lila, a szertartáson a pap lila miseruhát vagy stólát visel, illetve az adventi koszorún elsőnek meggyulladó gyertya színe is lila.
Advent második vasárnapja
Színe hasonlóképpen a lila. Az advent mellett a nagyböjti időszaknak is lila az ünnepi színe az egyházi liturgiában. Számos helyen a karácsonyt megelőző hetekben a lilát kékkel helyettesítik, hogy a két ünnepet megkülönböztessék egymástól.
Advent harmadik vasárnapja
Gaudete (örvendjetek!) vasárnap kiemelkedik a többi közül, advent második felének kezdetét jelzi. Színe a rózsaszín, amely az örömöt szimbolizálja.
Advent negyedik vasárnapja
Színe a bűnbánatot kifejező lila. Az adventi koszorún mind a négy gyertya egyszerre ég ezen a napon.

Forrás: Wikipedia

136 évvel korábban, 1873. november 17-én egyesítették Pestet, Budát és Óbudát, azóta létezik Budapest.

A Hajdú-Bihar Megyei Magánerdő Tulajdonosok Egyesülete "Ezer-arcú fa" címen kiállítást szervez. A tárlat fafaragásokon keresztül mutatja az erdő fáiból kikerülő faanyag szépségét és sokrétűségét.

„A fát kidönti két karunk, zokogva hal sok ág,

De két karunktól újra él, tovább, tovább, tovább,

Míg eldalolja szép dalod, formálja értelem,

Hogy feldíszítse otthonod és támaszod legyen.

A fát kidönti két karunk, zokogva hal sok ág,

De két karunktól újra él, tovább, tovább, tovább,

A bölcsödtől már elkísér az egész élten át,

S ha munkád egyszer véget ér, a sírba véle szállsz.

A fát kidönti két karunk, zokogva hal sok ág,

De két karunktól újra él, tovább, tovább, tovább.”

(Dr. Winkler András)

Kísérő programok:

2009. november 10. (kedd) 14.00 Fából készítjük – kézműves játszóház (fafaragás)

2009. november 11. (szerda) 14.00 Az erdő élete előadás és beszélgetés

2009. november 12. (csütörtök) 14.00 Fából készítjük – kézműves játszóház (fafaragás)

2009. november 13. (péntek) 17.00 Az új erdőtörvény és tervezett végrehajtási rendelete – előadó Kiss János MgSzH Erdészet Igazgatóság igazgatója;

Gondolatok egy az erdőgazdálkodás finanszírozásban érdekelt hitelszövetkezetről – előadó Puskás Mihály

Helyszín: Debreceni Csapókerti Közösségi Ház (4033 Debrecen, Süveg u. 3.)

Minden érdeklődőt szeretettel vár Puskás Mihály, a Hajdú-Bihar Megyei Magánerdő Tulajdonosok Egyesületének elnöke!

Tel.: 30/5159-218
E-mail: mihaly.puskas@t-online.hu

1956.október 23.

Az 1956-os forradalom a sztálini diktatúra elleni forradalom és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharca, mely a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt. A budapesti diákoknak az egyetemekről kiinduló békés tüntetésével kezdődött 1956. október 23-án, és a fegyveres felkelők ellenállásának felmorzsolásával fejeződött be Csepelen november 11-én.

Az október 23-i budapesti tömegtüntetés a kommunista pártvezetés ellenséges reakciója és a fegyvertelen tömegre leadott véres sortűz következtében még aznap éjjel fegyveres felkeléssé nőtt. Ez a kormány bukásához, a szovjet csapatok visszavonulásához, majd a többpártrendszer visszaállításához és az ország demokratikus átalakulásához vezetett. A Bem-szobornál tartott szimpátiatüntetés hamarosan rendszerellenes tömegdemonstrációvá vált, ezt kifejezve a tömeg átvonult a Parlament elé, ahol a közel kétszázezer főre gyarapodott tiltakozók meghallgatták Nagy Imre reformokat ígérő beszédét. Közben a tüntetők ledöntötték a Dózsa György úti Sztálin-szobrot, a kommunista diktatúra egyik jelképét. A Magyar Rádió épületénél estére ostromállapot alakult ki, s a fegyverhez jutott felkelők hajnalra elfoglalják azt November elején az új kormány megkezdte a tárgyalásokat a Szovjetunióval a szovjet csapatok teljes kivonásáról, a Varsói Szerződésből való kilépésről és az ország semlegességéről. A szovjet politikai vezetés azonban a kezdeti hajlandóság után meggondolta magát, és miután a nyugati nagyhatalmak biztosították arról, hogy nem nyújtanak a magyar kormánynak segítséget, november 4-én a szovjet csapatok hadüzenet nélküli háborút indítottak Magyarország ellen. A nagy túlerővel szemben egyedül maradt ország több napon át folytatott szabadságharca így végül elbukott.

A harcokban a titkosítás alól 1993-ban feloldott statisztikai adatok szerint 2652 magyar és 720 szovjet állampolgár esett el. A sebesültek száma magyar oldalon 19 226, míg szovjet oldalon 1540 fő volt. A forradalom következményeként kb. negyedmillió magyar hagyta el az országot, nyugatra menekülve.

1957. januártól a forradalom résztvevőit tömegesen börtönözték be, majd sokukat kivégezték. A brutális megtorlást és a magyar nép elnyomását az ENSZ és a világ közvéleménye egyaránt elítélte. A forradalom leverését követő évtizedekben Magyarországon tilos volt erről az időszakról beszélni. A hivatalos álláspont szerint „ellenforradalom” zajlott, melyet „reakciós” és „köztörvényes elemek” szerveztek. Október 23-a emlékét a külföldre emigráltak őrizhették nyíltan, itthon legfeljebb titokban lehetett szóba hozni. Az 1980-as évek végén a rendszer gyengülésével párhuzamosan kezd ’56 valódi története nyilvánosságot kapni, 1988-ban követelik Nagy Imre és a kivégzett mártírok rehabilitációját, s rá egy évre, 1989-ben több százezres tömeg előtt temetik újra a kivégzett miniszterelnököt és társait.

1989. október 23. óta ez a jeles nap kettős nemzeti ünnep Magyarországon: az 1956-os forradalom kitörésének napja és az 1989-es Magyar Köztársaság kikiáltásának napja.

Október 6.

160 évvel ezelőtt, 1849. október 6-án végezték ki Pesten Batthyány Lajost, az első magyar felelős kormány volt miniszterelnökét, Aradon pedig a magyar szabadságharc 13 honvédtábornokát.
A szabadságharc leverését súlyos megtorlás követte: az osztrák kormány bosszút forralt, s egyben példát akart statuálni. A leszámolás már a fegyveres harcok során elkezdődött. Haynau, az új osztrák fővezér hadjáratának kezdetén kiáltványban tudatta, hogy aki a magyar kormánnyal és a hadsereggel bármiféle kapcsolatban állt, büntetésre számíthat.

Bár a bécsi kabinet augusztus 20-án a közkatonáknak amnesztiát adott, ez nem jelentett büntetlenséget: sokakat a császári seregbe soroztak be, a magasabb rangú tiszteket, tisztviselőket és képviselőket hadbíróság elé állították. A határozat végrehajtásával a kérlelhetetlenségéről ismert Haynaut bízták meg, és az ő kezébe adták a halálos ítéletek jóváhagyásának jogát is.

A tárgyalások sorrendjét a "bűnösség" foka határozta meg. Először Pesten gr. Batthyány Lajos volt miniszterelnök, Aradon pedig a honvédsereg önálló seregtestet vezénylő főtisztjeinek perére került sor. Batthyányt még 1849 januárjában letartóztatták, és végül az olmützi törvényszék ítélte - felsőbb utasításra - kötél általi halálra. Esetében a bíróság a Bécsben hozott szabályt is megsértette, hiszen a felelősségre vonás csak az 1848. október 3., tehát az Országgyűlés feloszlatása után elkövetett cselekményekre vonatkozhatott volna, Batthyány viszont ekkor már lemondott tisztségéről. Haynau október 5-én erősítette meg az ítéletet.

Aradon a 13 tábornokot és egy ezredest szeptember 26-án ítélték halálra mint felségsértőket és lázadókat. Ezt Haynau szeptember 30-án hagyta jóvá, de Gáspár Andrásnak, Ferenc József hajdani lovaglómesterének ítéletét végül börtönre változtatták.

A kivégzéseket október 6-ára, a bécsi forradalom és Latour halálának évfordulójára időzítették. Batthyány előző éjjel a hozzá becsempészett tőrrel nyakon szúrta magát, és bár életét megmentették, nem lehetett felakasztani. A helyi parancsnok saját hatáskörben "porra és golyóra" változtatta az ítéletet, ami miatt később Haynau idegrohamot kapott. A gróf nem engedte, hogy bekössék a szemét, és maga vezényelt tüzet a katonáknak, utolsó szavai három nyelven hangzottak el: "Allez Jdger, éljen a haza!"

Aradon ugyancsak október 6-án végezték ki a 13 honvédtábornokot: Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Dessewffy Arisztidot, Kiss Ernőt, Knézich Károlyt, Lahner Györgyöt, Lázár Vilmost, Leininger-Westerburg Károlyt, Nagysándor Józsefet, Poeltenberg Ernőt, Schweidel Józsefet, Török Ignácot és Vécsey Károlyt. (Lázár Vilmos csak ezredes volt, de a köztudat őt is tábornokként tartja számon.) Kiss Ernőt, Schweidelt, Dessewffyt és Lázárt golyó általi halálra "kegyelmezték", előbb őket lőtték agyon a vár északi sáncában (a kivégzőosztagba több elítélt bécsi forradalmárt is beosztottak). Kiss Ernő az első lövések után még életben maradt: ekkor maga vezényelt tüzet a tanácstalan katonáknak, de egy katona hozzálépett és fejbelőtte. Ezután a többi kilencet akasztotta fel a vártól délre Franz Bott hóhér, aki elégedetlen volt a sebtében összetákolt, egy közelben épülő ház rekvirált gerendáiból ácsolt bitófával. A holttesteket elrettentésül estig még az akasztófán hagyták, de ezzel éppen az ellenkező hatást érték el, mert a kivégzés helye valóságos búcsújáró hellyé lett.

Egy 1851-es osztrák beszámoló szerint 1848 novembere és 1850 vége között 4628 magyar rebellis ügyét tárgyalták. Az ellentmondó statisztikák szerint mintegy 500 halálos ítélet született, s ebből körülbelül 110-et hajtottak végre. A bosszúhullám csupán akkor kezdett mérséklődni, amikor az európai felháborodás miatt az osztrák kormány 1850 júliusában nyugdíjazta a hatáskörét túllépő Haynaut. Mintegy 1500 embert ítéltek sokévi börtönre vagy változtatták erre a halálos ítéletet, a honvédsereg állományának 25-30 százalékát besorozták a császári és királyi hadseregbe, s hétéves szolgálati időt kellett eltölteniük távol a hazától. Valamennyi állami hivatalnokot igazolóbizottság elé idézték, és a legkisebb terhelő adat felmerülése esetén elbocsátották. 1851-ben az emigránsokat is perbe fogták, majd a legismertebbeket elítélték és in effigie - távollétükben - felakasztották, azaz nevüket egy akasztófára szögezték Pesten.

Október 6-a azóta is a magyar nemzet gyásznapja (hivatalosan 2001-ben nyilvánította azzá a kormány). A szabadságharc ugyan elbukott az osztrák és orosz túlerővel szemben, de a nemzet áldozata nem volt hiábavaló. A küzdelem társadalmi vívmányait: a jobbágyfelszabadítást, a közteherviselést és a törvény előtti egyenlőséget már nem lehetett elvenni tőle. Az a hősies katonai teljesítmény, amelyet a magyarság akkor felmutatott, olyan rokonszenvet váltott ki Európa-, sőt Amerika-szerte, amely a nemzet reményeit táplálta, hogy egy kedvező fordulat alkalmával, egyszer véglegesen kivívhatja a függetlenséget.

A dolog ácsi vonatkozása:

…Haynau 1849.október 1-jén az ácsi főhadiszálláson kapta meg az iratokat, s még az nap jóváhagyta az ítéleteket azzal, hogy azokat 24 órával a kihirdetés után hajtsák végre. Csupán Lázár és Dessewffy esetében gyakorolt „kegyelmet”, ami azt jelentette, hogy őket is, akárcsak Kiss Ernőt és Schweidelt, lőpor és golyó általi halálra ítélte. Az ítéleteket 1849.október 6-án, az előző évi bécsi forradalom során a tömeg áldozatául esett Theodor Baillet de Latour cs. kir. hadügyminiszter halálának évfordulóján hajtották végre. A tizenhármak után még két személyt végeztek ki Aradon: október 24-én Kazinczy Lajos honvédezredest, /a nyelvújító Kazinczy Ferenc fiát/, aki 1849. nyarán egy önállóhadosztályt vezényelt Északkelet-Magyarországon; 1850.február 19-én pedig Ludwig Hauk bécsi újságírót, honvéd alezredest………
/Magyar Történelmi Archívum: Az aradi vértanúk 1849.október 6. Hermann Róbert. Közreadta: Szűcs Béla Albert/

MTI

JAR, ami jár

Ácsi siker a SzeptEmber Feszten

Bizony, bárki megnyalhatta volna a tíz ujját az Ácsi Csajok csirkepörköltjének kóstolása után! Piroska néni és Margit néni vezényletével igazi ácsi csirkepaprikást készítettünk! Ugyan egy-két pesti segítsége is elkélt, így például Mónika egy kis plusz rafinériát vitt az ízekbe. Nem feledkezhetünk meg a tiszteletbeli Ácsi Csajokról sem, Imhof Jánosról, Vizi Józsefről sem, akik a tűzrakásban bizonyultak legyőzhetetlennek. Nem kis örömünkre a JAR Különdíját nyertük el! Az ácsi asszonyok számára rendkívüli élményt a Duna Televízió koronázta meg, melynek stábja a Kívánságkosárban ország-világnak megmutatta, hogyan tudjuk énekelni az ácsi indulót. Hálás köszönet Morvai Noéminek és stábjának!

Augusztus 20.

Augusztus 20-ról eszünkbe jut Szent István, az államalapítás, az új kenyér, az alkotmány és a Szent Korona ünnepe. Ennek oka, hogy korántsem hosszú múltra visszatekintő állami ünnepünket a 20. században minden politikai rendszer a saját elképzelései szerint alakította.

Kevés ünnep van, amelynek annyi elnevezése alakult ki, mint augusztus 20-nak. A kifejezések szaporodása az elmúlt ötven év termése, a második világháború előtt szinte egységesen a Szent István-nap szóhasználat dominált. Miután az ünnep a körmenetből nőtte ki magát, az elnevezés adta magát. A Horthy-rendszerben kibővítették az ünnepnapok számát, és Szent István-hétnek nevezték.

1945 után először a szent jelző kopott el István király neve elöl, majd 1948-ban megjelent az új kenyér kifejezés, amit az alkotmány ünnepe követett. A jelenség magyarázata, hogy a kommunisták meg akarták fosztani az ünnepet katolikus múltjától, és független, a többség számára elfogadható megnevezést kerestek. Először az új kenyér ünnepe bukkant fel. Az elfelejtett aratóünnepségek propagálása nem a kommunisták ötlete, már a 20. század legelején mozgalom indult a népszokás érdekében. Az új kenyér kifejezést a Horthy-rendszerben is használták, ez sem volt újdonság. Azonban akadt egy jelentős különbség a korábbi és a kommunista gyakorlat között: míg az elődök az új kenyér elnevezést kiegészítésnek szánták, addig a Rákosi-diktatúra az ünnep átformálására használta, az elnevezést kötelezővé tette.

A diktatúra saját gyártású elnevezése az alkotmány ünnepe. 1949-ben lépett életbe az alkotmány, és mivel az elnevezés saját kitalálás volt, inkább ezt használták az új kenyérrel szemben. A hetvenes években új divat ütötte fel a fejét: augusztus 20-át hármas ünnepként jellemezték, a fent említett két elnevezés mellett újból megjelent István király neve. Első királyunk és munkássága több formában köszönt vissza, a leggyakoribb az államalapítás kiemelése volt. A fenti sorokban viszont megbújik egy másik új szereplő: a semleges augusztus 20. elnevezés.

A rendszerváltás után megmaradt a sokszínűség, az alkotmány ünnepe talán a legmegkopottabb a sorban, helyette Szent István személye kapott újból jelentőséget. Azért az ezredforduló vége is tartogatott egy – ez idáig utolsó – újítást, megszületett a Szent Korona ünnepe, bár használata nem tudott valódi gyökeret verni. (www.unnep.eu)

Szeptember 2-án negyvenéves az internet

El tudom képzelni, hogy milyen volt az internet 40 évvel ezelőtt! Ma már mosolygunk a néhány éve szuper minőségűnek titulált számítógépeken és interneten. A világ, és vele a technika nagyon gyorsan, szinte napról - napra, percről – percre fejlődik.

És hogy miért pont 1969. szeptember 2-a a születésnapi dátum? Ezen a napon az Egyesült Államokbeli UCLA Egyetem egyik laborjában először sikerült két számítógép között egy kb. ötméteres kábelen át adatokat küldeni és fogadni. Mindenki, aki ezt az anyagot olvassa, gondolhatja, hogy pedig ez milyen egyszerű! Igen, ma egyszerű! De kellett hozzá az a negyven évvel ezelőtti bravúr az első adattovábbítással. Ha jobban belegondolunk, enélkül nem tudnánk ma e-mailt írni, csevegni, letölteni és olvasni sem az interneten.

A nagy nap után néhány hónappal már eredményesen létesítettek kapcsolatot az UCLA Egyetem laborja és a Stanford Egyetem között. Az első, igazi üzenet a „LOGIN” szó volt, vagyis csak az lett volna, mert az első két betű után lefagyott a rendszer. Így az első üzenet a „LO” szócska volt 1969. október 29-én. Hónapokkal később már egész rendszert építettek ki, bekapcsolva még több egyetemet.

A hetvenes években már használták az e-mailt és a TC/IP protokollt, majd a ’80-as évektől a HTML jelölőnyelvet és megjelentek a böngészők. Mindezeken alapul a mai internet. (Bár nem sokban hasonlít rá!)

Szóval, ünnepeljük a 40 éves világhálót!

Információ: internet

Kevés megbecsülés és pénz mellett is van mosoly…

Néhány sorban visszatekintek a közelmúltban, kórházban eltöltött napjaimra. Elmúltam 75 éves, de ilyen még nem fordult elő velem.

Nagy tisztelettel gondolok vissza az orvosokra, az ápoló személyzetre, és a tisztaság őreire, akik a mai, lelketlen világunkban is mosolyogva teljesítették feladataikat. Nem panaszkodtak, hogy kevés a pénz, csak tették a dolgukat.

Felvetődik bennem, hogy az egészségügyre sok sarat dobálnak, és igen kicsi a megbecsülése, de mégis vannak, akik szívből végzik a rájuk szabott munkát. Miért van ez így? Nagyobb tisztelet és elismerés járna nekik!

Én pedagógus szemmel lehettem szemtanúja eme becsületes hivatást teljesítő apparátus ténykedésének.

Azt kívánom valamennyi dolgozónak, hogy türelmes, az emberek egészségéért küzdő munkában sok sikere és elismerése legyen! Kívánok sok erőt, egészséget, egy kicsivel nagyobb szelet kenyeret valamennyi egészségügyi dolgozónak! Így tovább, kitartás!

2009.06.20.

Bíró Lajos

Az élet napos oldalán

24 éves lány vagyok, éppen munkát keresek. Álláshirdetések böngészése közben bukkantam rá egy elsőre elfogadható kereset-kiegészítőnek tűnő állásra. A hirdetésben egy budapesti szoláriumba keresnek részmunkaidős állásra (heti két vagy három napra) 20-25 éves hölgyeket. Gondoltam, ez nekem éppen megfelelne. Felhívtam őket, és elmentem a találkozóra.

A főnökkel való munkamegbeszélésre kiöltöztem, jó benyomást akartam kelteni. Beszélgetésbe bonyolódtunk, olyan mélységig, hogy kivel, hol élek, miből tartom fenn magamat. Ez vajon hogy függ össze a vállalt munkával?! Végül rátértünk a részletekre. A feladat nem tűnt túl bonyolultnak, szolárium-gépek felügyelete, napi takarítása és a pénztár kezelése, valamint hetente 3 órás nagytakarítás. Ennél már kerekítettem a szemem, de még beleférne. Mit mondjak, a munkaidő –elképzelése is furcsa az üzletvezetőnek. A teljes munkaidő nála 16 óra, reggel 7 órától este 10-ig ( 8 óra, az fél napot jelent). Mindezt úgy, hogy az illetőt csak 4 órásmunkaidőre jelentené be. Már ennél a pontnál tudtam, hogy mégsem nekem való ez a munka, de gondoltam, most már végighallgatom a hölgyet.

A 2 nap úgy néz ki, hogy a héten 1 teljes munkaidőt, vagyis 16 órát, és 2 fél napot (ami kétszer 8 óra) kell dolgozni. Három vállalt napnál 1 teljes, 16 órás munkanap és 3 fél nap teljesítendő a munkabér kifizetéséhez. Na, ennyit a 2 illetve 3 napos elfoglaltságról! Az üzletvezető mosolyogva mondja, hogy mindez csak havi 14 munkanap, ezért ezt csak mellékállásnak javasolja, mert az ígért 60 ezer Ft-ból nem lehet megélni. Az első 8 nap próbaidő, amit nem fizetnek ki, ez a tanulóidő. A kapott borravalót mindenki elteheti, de ha nincs meg a minimális kvóta az adott hónapban, akkor nincs fizetés.

Ja, van jó oldala is a dolognak. Heti 20 percet ingyen szoláriumozhatok!
Azt hiszem, mostanában nem dőlök be újból az ilyen „csábításoknak”!

Lejegyezte: H. A.