Menüpont:
ÉLETÜNK
Időpontja:
2013-07-04
Első 100 karakter:
A Tavares jelentés elfogadásának előestéjén - meggyőződéses Európa- pártiként - rezign...

Megnézem!


SAJTÓ







Magyar Nemzet, 2010. február 27. - Torkos Matild
Ember embernek lett a farkasa

Petrasovits Anna: Politikai vakság a baloldali érzelmű emberek tömegeit az MSZP túszaiként hagyni

Petrasovits Anna tizenhét év kihagyás után tavaly az európai parlamenti választások idején, a Szociáldemokrata Párt listavezetőjeként tért vissza a politikába. A közelmúltban a Kossuth Klubban a Szociáldemokrata Alternatíva Egyesület elnökeként nyitott meg egy konferenciát „A rendszerváltástól a szélsőségek térnyeréséig” címmel. Petrasovits Anna ismét teljes erőbedobással dolgozik azért, hogy végre megjelenjen a politikai palettán a Mónus Illés, Peyer Károly, Kéthly Anna szellemi örökségét az elmúlt húsz évben is hűségesen ápoló és megőrző történelmi Szociáldemokrata Párt. A politikus asszonnyal egy belvárosi kávéházban beszélgettünk.


- Visszatekintve a rendszerváltozás éveire, az első szabad választás előtti hónapokra, miként értékeli azt, hogy a Magyarországi Szociáldemokrata Pártot, aminek abban az időben ön az elnöke volt, annak idején beküldött ügynökök segítségével a legprofesszionálisabb módszereket bevetve verték szét, lehetetlenítették el. Kiknek állt az érdekében?

Márai Sándor szerint: „A kommunistától még nehéz lesz megszabadulni, mert senki sem olyan veszedelmes, mint egy bukott eszme haszonélvezője, aki már nem az eszmét védi, hanem a zsákmányt.” És ez igaz ma is. Ám egyáltalán nem igaz az MSZP szavazóira, hiszen ők is vesztesei ennek a folyamatnak! A volt nomenklatúra olyannyira csak a zsákmányra koncentrál, hogy közben elfeledkezett az emberekről, a baloldali eszmékről, sőt az egész országról! A rendszerváltáskor félrevezették a magyar lakosságot. Modellváltásról, szociális piacgazdaságról, „hiteles” baloldaliságról beszéltek, miközben előkészítették a spontán privatizációt, és egész ágazatok külföldi kézbe adását és leépítését. A rendszerváltást követő gazdaságstratégiáról, leltárról, adósságszolgálatról egyetlen szó sem hangzott el. Eközben a színfalak mögött egy lumpenkapitalizáció előkészítése folyt a neoliberális politikának egy félperifériás, igen szélsőséges változatát alapozták meg. Az ország mai erkölcsi állapota ebben gyökerezik. A Szociáldemokrata Párt minden eszközzel igyekezett felhívni a figyelmet, hogy Magyarországot „kiszervezik” alólunk, mielőtt még feleszmélnénk. Ezért történt meg a mi kiiktatásunk a folyamatból. Nyilvánvaló volt számunkra, hogy ha egy gyenge gazdasági szerkezetű országra sokkszerűen rázúdul a globális kapitalizáció szélsőséges változata, akkor annak a magyar nemzetgazdaság felszámolása és társadalmunk szétzilálása lesz a vége. Mellékhatásként pedig a totális erkölcsi relativizálódás. Hát megtörtént!

– Emlékszem rá, hogy önt a nyolcvanas évek végén nemzetközi szinten is nagyon hamar megismerték és elfogadták a nyugati szociáldemokrata körök. Szívesen hívták önt Japánba, Nyugat-Európába, hiszen kiválóan beszélt angolul, szakmai kvalitása mellett ráadásul nem lehetett önre azt sem ráfogni, hogy a pártállami nomenklatúrához bármi köze lett volna. Normális körülmények között az ön pártjának kellett volna a demokratikus baloldal legerősebb politikai erejévé válni. Talán ettől rettentek meg, és telepítették be a szocdempártba a volt MSZMP-seket, titkos ügynököket, indították be önök ellen a sajtógépezetüket, magánéletét sem kímélve indították el a lejárató kampányt, hogy azután egy belső puccs eredményeként Kapolyi László kezére juttassák a Magyarországi Szociáldemokrata Pártot. Ha jól tudom, Önök 1989 januárjában alakultak újjá, Önt november eleji egyesítő kongresszus választotta meg elnöknek. Ugyanakkor egy hónap múlva decemberben Takács Imre bejegyeztette a Szociáldemokrata Pártot.

Igen. Valamennyien a Peyer - Kéthly hagyományt ápolók az MSZDP-be egyesítettük erőnket, ám Takács Imre, félve a közénk épülő bomlasztóktól, biztonságból bejegyeztetett, egy még zártabb, „ortodoxabb” szociáldemokrata pártot. Lám, milyen jól tette, hiszen az MSZDP-t 1992-ben külső és belső erők megpucccsolták. A nem egyesülő szocdemek átáramlottak a Takács Imre-féle történelmi szociáldemokrata pártba és nagy megtiszteltetés, hogy engem is Ők hívtak most vissza.

- Elnökké választása után már három héttel sikerült visszavinnie az MSZDP-t a Szocialista Internacionáléba. Az MSZP felvételét viszont 1992-re tolták el. Nem lehet véletlen az a durva lejáratás és a párt belügyeibe való beavatkozás. Vagyis 1992-re ki kellett szorítani ebből a pozícióból.

Valóban. A térségből elsőként kerültünk be a Szocialista Internacionáléba, amiknek akkor komoly külpolitikai visszhangja volt. Itthon szinte teljes hírzárlat volt e tekintetben. Attól félt az MSZP, hogy ’92-ben élni fogunk vétójogunkkal az Ő felvételi ügyükben. Természetesen mindenki magából indul ki. Minden eszközt felhasználtak arra, hogy a párt minimális életfeltételeit is elvonják tőlünk, mi vagyunk az egyetlen olyan párt, amely nem kapta meg az állami költségvetésből járó párttámogatás teljes összegét. Ehhez képest már csak hab a tortán mindaz, amit a korabeli sajtó és igazságszolgáltatás produkált.

- Ha Önöket mesterségesen nem iktatják ki a magyar belpolitikából sok minden másként alakult volna….

A történelemben ugyan nincs „mi lett volna ha”, de a magyar rendszerváltásban szinte helyrehozhatatlan hibák történtek. Ahogy egy sikeres januári konferencián fogalmaztam „egy bűnben fogant rendszerváltás” volt. Ostoba módon törték derékba a magyar belpolitikai fejlődést. A magyar állam teljes szétzüllesztése, a politikai információk teljes elzárása, illetve manipulálása a lakosság elől csak ide vezethetett, ahol ma vagyunk. Az ország gazdasági érdekeit is figyelembe vevő világgazdasági beilleszkedés, egy szociáldemokrata alternatíva sok társadalmi konfliktust megelőzhetett volna. A belső piac fejlesztése, az integrált vidékfejlesztés, a humánerőforrások előtérbe állítása, például oktatás, egészségügy, kultúra, egy más jellegű kapitalizálódást hozott volna Magyarországnak. Egészen máshogy kezeltük volna nemzeti kincseink sorsát, vagy a közös nemzeti ügyeinket.

- Érdekes, hogy pont most tért vissza a politikába. Húsz évvel ezelőtti első színre lépésekor is eladósított, nagyon rossz helyzetben volt Magyarország, mint ahogy ma is nagy a baj. És lényegében ugyanaz a politikai erő küldte padlóra hazánkat 1990-re, mint most 2010-re. Húsz éve a szociáldemokraták az ön vezetésével a háromszázalékos hitelek egyoldalú felmondása miatt polgári engedetlenségre biztatták az embereket. Most, amikor az egyoldalú szerződésmódosításokkal a devizahitelben eladósodottak törlesztő részleteit emelik csillagászatira, amikor kilakoltatással fenyegetik a bedőlt hiteleseket, milyen harcmodort tud ajánlani?


Ma sokkal mélyebben, sokkal rosszabb helyzetben vagyunk, mint annak idején a három százalékos hitelszerződések megváltoztatásakor. Ráadásul sokkal nagyobb erők állnak a kiszolgáltatott helyzetű állampolgárokkal szemben.
Világgazdasági integrációnk rettenetesen rosszul sikerült, a magyar nemzet, és annak polgára, az egyes ember nagyon megalázó, méltatlan módon kiszolgáltatott helyzetbe került!
Olyan aszimmetria van már a külföldi bankok magyarországi leányvállalata és mondjuk egy egyszerű hitelfelvevő között, hogy szinte reménytelen kimenetelű az ő egyéni harca. Ebben a helyzetben az államnak van lehetősége védelmet biztosítani állampolgárainak. Láthatjuk, világviszonylatban is, hogy hatékonyan képesek szabályozni a virtuális pénzügyi rendszert. Sok országban igyekeznek az állampolgárokat megvédeni a pénzügyi körök mohóságaitól. Ezt nem csak a baloldali kormányok teszik meg, hanem a néppártok is. Éppen azért igyekeznek megvédeni polgáraikat, hogy elkerüljék annak a válságfolyamatnak a mélyülését, aminek a veszélye mindenhol, nem csak nálunk, vagy a görögöknél, de a franciáknál, a németeknél is fennáll, és ami ha beindul, már Európa stabilitását is alááshatja. Az állami cselekvés mellett társadalmi tudatosságra lenne szükség, a civil szféra megerősítésére. Olyan erős civil társadalomra, amely nem engedné, nem tűrné el, hogy önhibájukon kívül az utcára kerüljenek emberek, akár azért mert kijátszották a fejük felől a hajlékukat a lakásmaffiák, vagy, mert nem bírták az uzsorakamatot, vagy bírói végzéssel lakoltatták ki őket, banki tartozásuk vagy akár válásuk miatt. A családok csődvédelme Angliában régóta működő jogintézmény, a csődtörvényünk lemásolása után talán ezt is érdemes lett volna átültetni a hazai gyakorlatba.


– Azt is nyilatkozta a közelmúltban, hogy az MSZP-t nem is tekinti baloldali pártnak.


Nem csak én nem tekintem őket annak, hanem már ők, saját magukat sem tekintik annak. Nem az a baj velük, hogy vannak köztük milliomosok, az sem baj, ha milliárdosok vannak köztük. A probléma ott van, hogy ma már pontosan tudjuk, hogy a magyarországi privatizáció miként zajlott. Az igazi baj az, hogy valójában kiknek az érdekében politizálnak. Ha megnézzük a magyar gazdaságpolitikát, a pénzügypolitikát akkor azt látjuk, hogy a külföldi transznacionális vállatoknak, a külföldi tulajdonú bankoknak kedvez, a manipulatív pénzügyi mozgásoknak kedvez, és a legkevésbé sem kedvez a kis és középvállalkozásoknak, a hazai vállalkozóknak. A munkavállalók meg mintha nem is léteznének a számukra. Azaz megtévesztették a választóikat. Baloldali retorikát használtak, később már ezt sem, és szélsőségesen neoliberális politikát folytattak. Egy baloldali pártnak a bérből és fizetésből élő polgárságnak a védelme lenne a feladata.

- A mai választási rendszer szinte lehetetlenné teszi, hogy kisebb pártok megerősödjenek.

Nagyon sajnálom, hogy a politikai osztály képtelen megérteni, hogy a szavazatmaximálási láz, a hatalmi mámor az egy dolog, az államvezetés, egy nemzet sorsáért érzett felelőssége pedig stratégiai gondolkodást igényel. Ma Magyarországon még a baloldali szavazók is egyetértenek azzal, hogy a dolgok tovább így nem mehetnek, fordulatra van szükség. Ám a balliberális hatalomgyakorlók szűk köre által elkövetett bűnök nem hullhatnak a teljes magyar baloldalra vissza, nem hullhatnak vissza az MSZP egykori szavazóira, és különösen nem ránk, szociáldemokratákra! Óriási politikai vakság a baloldali érzelmű emberek tömegeit az MSZP túszaiként hagyni! A háromosztagú politikai struktúra, FIDESZ-JOBBIK-MSZP újabb súlyos problémákat fog szülni. Ezt már előre látni, ezért nagyon sajnálom, hogy nem jutunk sajtófelülethez, anyagi forrásokhoz, ugyanúgy, mint húsz évvel ezelőtt.

–Melyek a programjuk főbb pontjai?

A szükséges büntetőjogi és politikai lépéseket meg kell tenni azon személyek irányában, akik a miénkből loptak, a mi közös javainkat dézsmálták, akik minket elárultak, akik minket megaláztak, akik minket gallyra tettek. Ennek törvényesen és rövid idő alatt kell megtörténnie, boszorkányüldözések nélkül. Ezután gyorsan le kell zárni ezt a korszakot. A legfontosabb a munkahelyteremtés. Ahhoz, hogy munkahelyeket tudjunk teremteni, az államot vissza kell állítani gazdaságszervező és stimuláló helyzetébe. Nem egy paternalista államról beszélek! Szolgáltató államról, amely segíti a hazai vállalkozókat, komparatív előnyök alapján ágazati ajánlásokat tud tenni, beindítja a szétzilált ágazati kapcsolatokat, vagyis reorganizálja a magyar ipart és mezőgazdaságot. Ehhez képes piacot teremteni itthon és külföldön egyaránt. Az új politikai elitnek képesnek kell lennie az erkölcsi példaadásra. Csak Bolond Istók képes arra, hogy jó földjei, vizei vannak, magas a napsütéses órák száma, ott ül geotermikus energiamező tetején ül, és közben az emberei fáznak és éheznek, nem tudnak dolgozni, megszűnik az ipar a mezőgazdaság, bezárják az iskolákat, óvodákat, kórházakat. A korrupció mindent beborít. Ezek ép ésszel felfoghatatlan dolgok. És ami mindent meg kell, hogy előzzön: az a közerkölcs forradalma. Én már ’89-ben is azt mondtam, hogy elmaradt az etikai forralom. Most annál sokkal rosszabb a helyzet. Apátiában van a társadalom. Miközben a korrupció nőtt, ember embernek a lett farkasa. Már azok a kis közösségek sem működnek, amik akkor még működtek. Frusztrált, önmagukban sem bízó, megfáradt emberekkel nehéz lesz megújítani Magyarországot. Mégis erre vállalkozunk, ezt a hazát szerető és tisztelő bal- és jobboldaliak egyaránt. Toprongyos lelkű emberekkel nem lehet gazdasági csodát tenni.

Torkos Matild


Délmagyar.hu 2010. február 11. 18:45

A Szociáldemokrata Párt jelöltjei


Csongrád megye - Négy körzetben állít egyéni jelöltet Csongrád megyében a Szociáldemokrata Párt. Céljuk többek között a munkavállalói érdekvédelem és a valódi szakszervezetek működése.


Csongrád megyében négy egyéni választókerületben állít jelöltet a Szociáldemokrata Párt. A jelölteket Balogh Tiborné, a párt városi elnöke mutatta be csütörtökön Szegeden. Az 1-es választókerületben Bálint Árpádné könyvelő indul, a 2-esben a Molnárné Szrnka Gabriella filozófiatanár. A 3-as választókerületben Főglein László méretteti meg magát. Az 5-ösben (Szentes) pedig Czibolya Mária.

Petrasovits Anna, a párt listavezetője elmondta: a szociáldemokraták gondolkodása emberközpontú, ellenzik a túlhajtott privatizációt, különös tekintettel a nemzeti kincsekre. Támogatják a szövetkezetesítést, a munkavállalói érdekvédelmet és a valódi szakszervezetek működését.

– Magyarország a világgazdaság perifériáján van. Az embert, a munkavállalót kell a politizálás központjába helyezni – jelentette ki.

Sztankovánszki Tibor, a Szociáldemokrata Párt elnöke a célok között említette, hogy ingyenesek legyenek a perek a munkaügyi bíróságokon a munkavállalók számára, továbbá a munkakönyv visszaállítását – csak alapadatokkal –, a munkáskamarák létrehozását, erős szakszervezeteket.

A pártelnök szerint növelni kell a nap- , a szél- és az atomenergia felhasználást. Hosszú távon cél a teljes foglalkoztatottság, „de nem a kádári értelemben". A párt programja tartalmazza azt is, hogy azok a cégek, amelyek állami támogatást kapnak Magyarországon, és kivonulnak az országból, fizessék vissza a támogatást.

www.delmagyar.hu


HVG. hu 2010. január 28.

Petrasovits visszatért

Formálódik a Gyurcsány-ellenes baloldal?


A Szociáldemokrata Alternatíva Egyesület (SZDA) szerdán konferenciát rendezett a Kossuth Klubban „A rendszerváltástól a szélsőségek térnyeréséig” címmel. A meghívottak között többségben voltak a különböző baloldali szervezetek képviselői, akik elhatározták: érdemi tárgyaljásokat kezdenek egy olyan, valószínűleg már csak a 2010. áprilisi országgyűlési választások után kibontakozó baloldali együttműködésről, amely elhatárolná magát az MSZP „neoliberális” szárnyától, nevezetesen Gyurcsány Ferenctől és híveitől.
A meghívott előadók arra a kérdésre kerestek választ, milyen okok következtében tört át a Jobbik Magyarországért Mozgalom, s szerzett több mint tizennégy százalékot a tavaly júniusi EP-választásokon. A konferenciát az SZDA elnöke, a rendszerváltás időszakából ismerős Petrasovits Anna nyitotta meg. Ő egyben a „történelminek” nevezett Szociáldemokrata Párt listavezetője is. Beszédében azt állította, hogy a szélsőségek térnyerése az elhibázott rendszerváltás, és a tizenkét éves neoliberális kormányzás következménye, mely üdvözlendő célnak tekintette az ellátó rendszerek, a „koraszülött jóléti” állam leépítését.


Kulcsár Péter történész az 1945 és 1948 közötti koalíciós időszak vegyes gazdaságát idézte fel: szerinte 1990 után nemcsak ennek a periódusnak egyes politikai intézményeit kellett volna átvenni, de a gazdasági modelljét is. Pelle János a mai fiatalság helyzetével foglalkozott, számba vette a politikai elit hibáit, melyek révén valósággal a szélsőségesek karjaiba lökték a 18 és 24 év közötti nemzedék nagy részét.
Lányi András szellemes és átfogó rendszerkritikát fogalmazott meg, Elek István felidézte a rendszerváltás időszakában megmutatkozó kölcsönös bizalmatlanságot, mely sok tekintetben hozzájárult ahhoz, hogy nem sikerült kijavítani az új politikai berendezkedés fogyatékosságait Sipos József a baloldal összefogását sürgette, szembesülve az MSZP várható, nagyarányú vereségével, Galló Béla nemzetközi kitekintést adott a defenzívában lévő európai szociáldemokrácia helyzetéről. Szakolczay György, aki annak idején résztvevője volt az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásainak, azokat az okokat boncolgatta, amelyek miatt a „rendszerváltó” garnitúra elhanyagolta a gazdaság kérdéseit, és szabad utat nyitott a fékevesztett privatizációnak, mely „a jelenlegi, neoliberalizmussal súlyosbított vadkapitalizmushoz” vezetett. Részt vett a tanácskozáson Szili Katalin, aki jelenleg a „Szövetség a Jövőért” élén politizál.
A SZDA egyfajta Gyurcsány-ellenes baloldali ernyőszervezetként kíván funkcionálni. Azokat várja soraiba, akik a baloldali polgári értékeket vallják, elkerülhetetlennek tartják az 1989-90-es rendszerváltás korrekcióját, és fontosnak a munkavállalók érdekeinek képviseletét. A régi-új szociáldemokraták továbbra is elítélik a baloldal képviseletének monopóliumára törő MSZP végül is sikeres törekvését, hogy minden áron ellehetetlenítse a rendszerváltás nyomán szerveződő szocdem kísérleteket.

Hamarosan a nyilvánosság elé lépnek közös nyilatkozatukkal, amelyben felhívják a figyelmet: az MSZP várható összezsugorodása és az SZDSZ eltűnése után van esélye az egységes szociáldemokráciának, már csak azért is, mert a magyar társadalom mintegy harmada továbbra is baloldali érzelmű marad, legföljebb nem megy el szavazni a soron következő választásokon.

Szocdem célok

Egyelőre egy felhívás forog közkézen, ebből idézünk: „Mit akar a Szociáldemokrata Alternatíva? (…) Célunk, hogy szabályozzuk a vadkapitalizmust, mely a felelőtlen privatizáció következtében zúdult ránk. Új alkotmánynak kell előírnia az állami és az önkormányzati tulajdon többségét a közszférában (egészségügy, nyugdíjbiztosítás, oktatás, energiagazdálkodás, közlekedés). Ragaszkodunk nemzeti kultúránk és természeti kincseink megőrzéséhez.
Olyan gazdaságpolitika kell, amely a hazai vállalatokat részesíti előnyben! Biztosítja, hogy a magyar termékek megfelelő arányban legyenek jelen az áruházláncokban. Az Európai Unió hívei vagyunk, és azt valljuk, hogy a külföldi befektetőkre szükség van. De ellenőrizni kell, hogy ezek a cégek teljesítik-e az állammal és a munkavállalókkal szembeni kötelezettségeiket. Továbbá, hogy nem gördítenek akadályt a multinacionális cégek szakszervezeteinek működése elé!
Be kell vezetni a bankok és pénzintézetek hatékony kontrollját. Maximálni kell a felvett hitelek után fizetendő kamatok mértékét. Meg kell védenünk honfitársainkat attól, hogy lelkiismeretlen reklámok hatására felelőtlenül eladósodjanak. Lehetővé kell tenni, hogy visszafizessék felvett kölcsöneiket…”
Politikai rendszerünket át kell alakítani. Új alkotmányt, valódi többpártrendszert! Listás választásokat, kisebb létszámú és olcsóbb parlamentet és önkormányzatokat szeretnénk. Támogatjuk az erős rendőrség létrehozását, mely minden állampolgár emberi jogait tiszteletben tartja. Fellépést sürgetünk a rasszista és szélsőjobboldali megnyilvánulások ellen.

Javasoljuk, hogy a következő parlamentben függesszék fel a képviselők mentelmi jogát köztörvényes ügyekben, különös tekintettel a vagyon ellen elkövetett bűncselekményekre. Vonják felelősségre azokat a politikusokat, akik gazdasági visszaéléseket követtek el, korrupciós ügyekbe keveredtek. Ezeket a jogállami garanciák teljes érvényesítésével derítsék fel, és számolják fel a bűnismétlés lehetőségét. Fordítson különös figyelmet az igazságszolgáltatás az energialobbi visszaéléseire, a telekspekulációkra és az off-shore cégekre.”



Magyar Hírlap 2009. december 23.

A szociáldemokrácia írmagját is ki akarta írtani az MSZP

Az MSZP a baloldaltól is elszívta a levegőt az elmúlt húsz évben – nyilatkozott lapunknak Petrasovits Anna. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) egykori elnöke arról beszél, miképp privatizálták egyesek az ideáljaikat, s mit jelent ma a szociáldemokrata alternatíva.
– Húsz éve, a rendszerváltáskor sokan úgy gondolták, hogy az MSZDP jelenti majd a baloldalt Magyarországon. Akkor úgy tűnt, ehhez megvan minden lehetőség.

– A volt reformkommunisták mindent megtettek azért, hogy monopolizálják a baloldalt, az eltüntetésünkre felhasználtak minden politikai, média-, jogi és titkosszolgálati módszert.

– Arra utal, hogy a balliberális média személy szerint az ön lejáratására törekedett, illetve hogy a pártba bomlasztó ügynököket küldtek?

– Így volt. A módszerek a legaljasabbak voltak. S igen, voltak beépített ágensek is, akik az MSZDP átállítására, illetve bomlasztására törekedtek. Minden konkrét librettó szerint folyt, megvolt a zenekar és a szólisták is.

– Miért voltak önök olyan veszélyesek?

– A célunk világos volt. Egyesíteni akartuk a modern nyugati szociáldemokrata nézeteket a magyar sajátosságokkal, kiegészítve ezt a ma is aktuális hazai szociáldemokrata hagyományokkal, eközben szerettük volna felvállalni a munkavállalók, az elesettek, valamint a hazai kis- és középvállalkozók érdekképviseletét. A rendszerváltást lebonyolító garnitúra mindebben ellenérdekelt volt. Az igazi szociáldemokratáknak még az írmagját is ki akarták irtani, hogy utána saját maguk bitorolhassák ezt az eszmeiséget.

– Mi volt az ön „bűne”?

– Két fő bűnöm volt. Politikailag az úgynevezett nem egyesülők szellemi vezetője voltam, vagyis a mi elődeink ellenálltak az SZDP és az MSZDP 1948-as erőszakos egyesítésének. Másik bűnöm, hogy képzett közgazdászként a világgazdasággal foglalkoztam. Ez az átmentő garnitúra számára rendkívül rossz kombináció volt. Ráadásul mi követeltük, hogy a privatizáció előtt készítsenek leltárt, mondják meg, mit és hogyan akarnak eladni, és mi lesz a bevétellel. Ehelyett az új elit, a „kleptokrácia”, az ország teljes kifosztásához segédkezett, és belehajszolt minket egy szörnyű adósságcsapdába. Higgye el, ez bőven elég volt számukra bűnnek… 1992-ben a magyar belpolitika addig soha nem gondolt mélységbe zuhant. Ennek következménye, hogy a távozásomat követően az MSZDP az MSZP kiszolgálójává vált.

– Ma ismét közszerepet vállal, a Szociáldemokrata Alternatíva élén. A szociáldemokrata gondolat gyurcsányi lejáratása után van ennek értelme?

– A lángot őrizni kell. Meg kell mutatnunk, mi az igazi szociáldemokrácia: szabadság, létbiztonság, lelki megújulás. Az igazi szociáldemokrata elfogadja a vallás- és lelkiismereti szabadságot, szereti a hazáját, és soha nem tör saját nemzetére.

– Van értelme a szocialisták kormányzása után a tradicionális jobb- és baloldali kategorizálásnak?

– Nincs. Az MSZP egyértelműen a nagytőke, a korrupció és a kleptomániások pártja, míg a Fidesz számos olyan gazdasági és társadalompolitikai követelést fogalmaz meg, amely a tradicionális szociáldemokráciához áll közelebb.
MTGY


168 Óra Online, 2009. szeptember 29.

Bemutatkoztak a Szociáldemokrata Párt képviselőjelöltjei


A Szociáldemokrata Párt (SZDP) azért száll ringbe a 2010-es választáson, mert meggyőződésünk: ahhoz, hogy Magyarország más fejlődési pályára kerüljön, kell egy olyan baloldali párt, amely becsületes, igaz kérdéseket tesz fel és becsületes, igaz baloldali válaszokat ad – mondta az Nport.hu-nak dr. Petrasovits Anna, az SZDP országos listavezetője.

– Bajban van az ország, nagy keletje van a szélsőjobboldali válaszadásoknak is – mutatott rá dr. Petrasovits Anna. – Az SZDP feladata olyan baloldali program összeállítása, ahol meghatározzuk a prioritásokat, amelyekkel kiléphetünk ebből a hihetetlen kátyúból, amilyenben a magyar nemzet talán a II. világháború óta nem volt.

A politikus a Nógrád megyei hírportálnak úgy fogalmazott: két fő csapáson halad a programalkotás. Az egyik a magyar nemzet helyes, 21. századi értelmezése, amely nem tűri meg a nemzet szétszakadását, szociológiai és társadalmi alapon való osztályozását. A származás másodlagos identitás, elsősorban mindannyian magyar állampolgárok, ugyanolyan jogokkal és kötelezettségekkel.

A másik nagy kérdéskör a magyar gazdaság fejlődése: hogyan térhet vissza az ország a nemzetközi munkamegosztásba úgy, hogy a magyar családoknak is jusson valami abból a tőkefelhalmozásból, ami rendelkezésre áll a világban és Magyarországon is – mondta dr. Petrasovits Anna......




TV Eger, Keszthelyi Valéria, 2009. augusztus 31.


Az autentikus baloldalnak tartják magukat a szociáldemokraták

Baloldali rendszerkritikára van szükség, a szociáldemokratáknak pedig a nemzet lelkiismeretévé kell válniuk – mondta Petrasovits Anna, a szociáldemokraták EU-parlamenti listavezetője a párt őszköszöntő rendezvényén Egerben. Petrasovits szerint a szélsőjobb előretörése is annak a neoliberális politikai garnitúrának köszönhető, amely a rendszerváltás óta vezeti Magyarországot.


A Szociáldemokrata Párt hagyományosan Egerben tartja őszi országos rendezvényét. Sztankovánszki Tibor, a párt elnöke a programjukkal kapcsolatban elmondta: vissza szeretnék állítani például az egységes 13. havi nyugdíjat, a munkakönyv egy egyszerűsített formáját, s visszavinni az embereket az állami nyugdíjpénztárba – hiszen a magán nyugdíjpénztáraknál tavaly is nagy volt a veszteségük. Szeretnék, ha a munkavállalók ismét ingyenességet élveznének a munkaügyi bíróságokon. Dr. Petrasovits Anna, a párt listavezetője szerint az elmúlt 20 év neoliberális kormányzása megmutatta, hogy van-e a szociáldemokráciának létjogosultsága Magyarországon.


Minden baloldali értéket képviselő, progresszívan gondolkodó embernek helye van a szociáldemokraták között – mondta Petrasovits. A volt elnök asszony szerint a Jobbik és általában a jobboldal előretörése a neoliberális kormányzat következménye. Szükség lenne baloldali rendszerkritikára is. Petrasovits Anna úgy véli: stabilitást akkor lehet elérni, ha a középpártok – függetlenül attól, hogy jobbra vagy balra húznak – valamiféle konszenzusra tudnának jutni, s kiküszöbölni a szélsőségeket.


NEXLAND Szórakoztató és Kereskedelmi Magazin, 2009. jónius 10.

A harag kínjai
Egy megrekedt város: Ács
Tarnóczy - Tóth Katalin


2009. június 10-én a NEXLAND Magazin kerekasztal-beszélgetésre hívta Dr. Petrasovits Annát, Ács Városért Társaság elnökét, Moncz Imre önkormányzati képviselőt, Szalai Bálint cukrászmestert, Czakó Ignácot, a BAZAX Kft. ügyvezető igazgatóját, továbbá Csöbönyei Imrét, a város polgármesterét, hogy az ácsi emberek mindennapjairól, aktuális kérdéseiről beszélgessenek. Az egyik téma a helyi iskolákról folyt.

Dr. Petrasovits Anna: Mint civil szervezet, nekünk volt lehetőségünk belelátni az ácsi gyerekek szociológiai állapotába és az a véleményem, hogy ez az egész vita nem az iskolákról, nem az ácsi gyerekekről, hanem státuszokról, pozíciókról és a források allokációjáról szól. Vállalkozóként pedig nem értem, ha ilyen forráshiányos környezetben működik az ácsi iskolarendszer, akkor hogy teheti meg szakmailag, etikailag és testületileg azt, hogy ilyen mértékben iparellenes, termelésellenes, vállalkozóellenes, betelepülés ellenes politikát folytat. Mint testület, mint közösség, miért nem tudják meghozni a szükséges pozitív intézkedéseket, amiből a bevételi oldaluk is gyarapodhatna, és gyarapodhatnának azok a helyi ácsi polgárok is, akik utána különböző módszerekkel az iparűzési adón kívül is tudnának ehhez pluszt tenni. Ehelyett a város egész gazdaságpolitikája arra irányul, hogy az iparűzési adót is csak nagyon nehezen lehet befizetni. Tehát én itt érzek némi ellenmondást, amit érdemes lenne feloldani.